Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXI. kötet (Budapest, 1929)
96 fliteljogi Döntvénytár. bizonyítja, hogy ellenük a követelés behajthatatIndokok: A keresethez A) alatt csatolt okiratnak a peres felek által is egyezően előadott tartalma szerint alperes a felperes által a S. József és fiai cégnek a S. Viktor kibocsátói aláírásával ellátolt 100—100 millió koronánál két darab fedezeti váltó ellenében engedélyezett váltóhitel behajthatóságáért akként vállalt szavatosságot, hogy felperes vele szemben csak akkor támaszthat igényt, ha a behajtást a váltó adósokkal szemben előzőleg megkísérli. A kezesség vállaló nyilatkozatnak ebből a tartalmából nyilvánvaló, hogy az alperes ellen támasztható igény megállapításának szerződésileg kikötött előfeltétele az, hogy a követelés behajtása az egyenes adósokkal szemben előzetesen megkísérellessék. A behajtás azonban a dolog természete szerint csak akkor történhetik meg, ha a fizetést nem teljesítő vagy azt megtagadó egyenes adósokkal szemben a követelés érvényesíttetett és illetőleg, ha az velük szemben bíróilag megállapíttatott. Alperes tagadta, hogy az egyenes adósok az A) alattiban írt 200 millió koronával felperesnek tartoznának. Meg nem támadott tényállásként a fellebbezési bíróság azt állapította meg, hogy felperes a szóbanforgó kezesség vállalása után a fennt már nevezett mindkét egyenes adós ellen különkülön folyamaiba tett kényszeregyességi eljárás során azok mindenike ellen a kereseti követelést bejelentelte ugyan, azonban az adósok azt kifogásolták és fennállását tagadták is, felperes ennek ellenére a követelés fennállása és valódisága megállapítása céljából az 4440/1926. M. E. sz. r. 93. §-ának a harmadik bekezdésében említett pert folyamatba nem telte, sőt a követelés fennállását és valódiságát a kényszeregyességi eljárásokban más módon sem valószínűsítette. (Rend. 93. §. 2. bekezd.) Minthogy pedig felperes a fellebbezési bíróságnak itt irányadó eme ténymegállapítása szerint a kereseti követelés alperes ellen való érvényesíthetésének fennt kiemelt előfeltételeit az imént említett megállapítási per lefolytatásával nem igazolta és mert az egyenes adósok ellenében lefolytatott kényszeregyességi eljárás egymagában annak megállapítására sem szolgálhat alapul, hogy az egyenes adósok elleni állítólag fennálló követelés behajthatlanná vált, alapos alperesnek az a kifogása, hogy felperes a követelés behajtásának a fentiek értelmében való megkísérlése előtte ellene sikerrel fel nem léphet. Nem sérti tehát az anyagi jogot a fellebbezési bíróságnak az az ítéleti döntése, hogy felperest keresetével időelőltiség okából elutasította. lanná vált. (Kúria 4928 jún. 6. P. VII. 7937/1927. sz.)