Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XX. kötet (Budapest, 1928)

36 Hiteljogi Döntvénytár. (Kúria 1927 márc. 3. P. II. 7558/1925 sz.) Indokok :. .. Ellenben megfelel a bírói gyakorlatban kifejezésre jutó anyagi jogszabálynak, hogy az átértékelt nyugdíj a kereset indítás hónapjától jár akkor is, ha az a 1926 :XVI. tc. 14. §-ában megjelölt kezdőidőpontot meg is előzi. Az 1925 jan. hó 1-étől 1925 július 31-ig járó nyugdíj átértékelésére nézve azonban az idézett törvény 14. és 11. §§-ainak egybevetéséből kitűnően már nem a törvény szerinti arányszám, hanem a bírói megállapítás az irányadó. A kir. Kúria egyrészt figyelemmel alperes nyugdíjasainak és nyugbéreseinek nagy számára, másrészt megnyitó mérlegéből is kitűnő vagyoni helyzetére; továbbá figyelemmel felperes beteges állapotára, házának jövedelmet nem hozó voltára és szénüzletének veszteségeire, a fellebbezési bíróság által megítélt és az arányszám szerinti járandóságnál is alacsonyabb mértékben átértékelt összeget alacsonynak találta, és ahelyett a Pp. 217. §-a alapján havi 250 pengőt (3.125,000 K-t) látott méltányosan megállapítandónak, és az említett időre vonatkozóan a fellebbezési bíróság ítéletét a havi nyugdíjjárandóságnak ily összegre való felemelésével megfelelően megváltoztatta. Alperes a per egész során felperes keresetének teljes elutasítását kérte, ezzel tehát a jogalap tekintetében pervesztessé vált; a nyugdíjjárandóság összege pedig a korábban érvényben lévő jogszabályok szerint teljesen bírói megállapítástól függött; miért is alperesnek arányosan megállapított és összegszerint is megfelelő perbeli és fellebbezési költségben marasztalása indokolt volt. Nyugdíj helyett kegy díj megállapítása 25. á részvénytársaság által huzamos időn át rendszeresen, a teljesített szolgálatokra tekintettel a'megélhetés biztosítása célzatával teljesítése alapján. (Kúria 1927 márc. 4. P. II. 416/1926. sz.) Indokok: A perben anyagjogi jogszabályként helyesen alkalmazott ((Nyugdíjszabályzat)) 6. és 8. §-ra tekintettel felperes férjének, aki mint fűtő teljesített szolgálatot az alperes vasút r.-t.-nál, elhalálozása idején (1917. évi aug. 17-én) az 1911 júl. 19-én hatályba lépett «Nyugdíjszabályzat))-ban megkövetelt 8 évi beszámítható szolgálata nem volt meg, s így sem ő, sem a 12. §. értelmében özvegye — a felperes — nyugdíjjogosult nem volt: a nyugdíjalap létesítése előtti szolgálati időnek beszámítása a 6. §. értelmében az alperes vasút r.-t. igazgatóságának «diszkrecioná-