Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XX. kötet (Budapest, 1928)

ffiteljof/i Donlverytár. <lőn az új jövedelmi forrás eredete vagy lermészete a társaság érdekét érinti, a nyugdíjas nyugdíját az ok megszűntéig felfüggesztenie — azon az alapon, hogy az olyan versenytilalom kikötését foglalja magában, amely a nyugdíjazott megélhetését megnehezíti — érvénytelennek nem tekinthető. Ugyanis a munkaadó szerződésileg alkalmazottját is eltilthatja attól, hogy bizonyos ideig az Ő üzletköréhez hasonló üzletet folytasson és ha ez a korlátozás nem hosszabb időre szól és nem olyan terjedelmű, hogy az alkalmazott boldogulását jelentékenyen megnehezítené, az nem érvénytelen. A munkaadó üzleti érdekeit a nyugdíjas konkurrenciájával szemben megvédheti és amennyiben e kikötés a nyugdíjas boldogulását nem akadályozza, az nem érvénylelen. A nyugdíjszabályzat idézett rendelkezésével a nyugdíjas csak arra az időre van az alperes társaság érdekeit érintő foglalkozástól eltiltva, amíg a nyugdíjat igénybe veszi és ha a nyugdíj felfüggesztését előidéző ok megszűnt, a nyugdíjra való igény feléled. E szerint felperes választhat a társaság érdekeit érintő foglalkozás és a nyugdíj között; ha az előbbit választja, ami által a nyugdíj igényére nézve kárpótlást talál, a nyugdíjfizetés felfüggesztése reá nézve sérelmesnek nem tekinthető. Nem sértett tehát a fellebbezési bíróság anyagi jogszabályt, amikor kimondta, hogy a nyugdíjszabályzat idézett kikötése a jó erkölcsökbe nem ütközik. Tényállásként állapította meg a fellebbezési bíróság, hogy felperes gépjavító műhelyt tart fenn, abban átlag 10 munkással dolgoztat, Diesel-motorok javításával is foglalkozik és olyanoknak is dolgozik, akik alperessel voltak összeköttetésben; e tényállásból nem nyilván helytelenül vonta le azt a ténybeli következtetést, hogy felperes alperesnek konkurrenciát csinál és jogszabálysértés nélkül mondta ki, hogy a nyugdíjválasztvány a felperes nyugdíját jogosan függesztette fel. Az ügy eldöntése szemponljából nem lényeges felperesnek az az ellenvetése, hogy alperes a felperes foglalkozásáról tudomással bírt, azt nem ellenezte, hanem fizetését több hónapon keresztül folyósította és ez állal abba beleegyezettnek tekintendő, mert ez a felek egyező előadása szerint abban az időben történt, amikor alperes a román megszállás miatt nem dolgozhatott, ebből a beleegyezésre következtetés helyesen nem vonható; nem sértett tehát a fellebbezési bíróság lényeges eljárási szabályt, amikor erre az ítélet indokolásában ki nem terjeszkedett és a felperes által erre nézve ajánlott bizonyítás mellőzését nem-indokolta. Alaptalan végül felperesnek az a panasza, hogy a fellebbezési bíróság döntése ellentétben áll az 1926. évi XVI. tc. 4. és Hiteljogi Döntvénytár. XX. 10