Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XX. kötet (Budapest, 1928)

Hiteljogi Döntvénytár. Kamat: 8%-ot meghaladónak kikötése 85. /. az 1877: VIII. tc. rendelkezéseibe ütközik, tekintet nélkül arra, hogy a kikötött kamat összege az országban szokásos kamat mértékén alul van. — //. Ha a törvényben megengedettnél nagyobb kamat köttetett ki, az egész tartozás kiegyenlítésére elég­telen fizetés nem első sorban fordítandó kamatra és csak az így fennmaradó összeg tőketörlesztésre, hanem kamatra a fizetés csak a törvényes maximum erejéig számolható el. (Búzakölcsön.) (Kúria 1927 jún. 28. P. VII. 8744/1926. sz.) Indokok: Az alperes által valódinak elismert B) alatti adós­evél csupán az alperesre vonatkozólag tartalmazza azt a kikötést, hogy ő a búzakölcsönt csak a P. Imréné által a felperesek ellen folyamatba tett per befejezése után mondhatja fel, a felperesek felmondási joga azonban korlátozva nem lett, s az adóslevél sze­rint ó'k a kölcsönt bármikor felmondhatták. Helyes tehát a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a felperesek által 1925 február 27-én eszközölt felmondás joghatályos s az alperes tartozása akkor esedékessé vált. Az alperesnek e miatt emelt panasza ezért alaptalan. Az iránvadó tényállás szerint az alperes a tartozására 1925. évi február 24-én 6.000,000 K-t, 1925 július 1-én 3.000,000 K-t, 1925 szeptember 12-én 3.000,000 K-t és 1925 november köze­pén 1.380,000 K-t fizetett s az egyes fizetések alkalmával nem történt semmiféle kijelentés arra nézve, hogy az egyes fizetések a tőkére vagy kamatokra számoltassanak-e el. Nem vitás az sem, hogy a búza piaci középára 1925 febr. 24-én 532,500 K, 1925 július 1-én 430,000 K, 1925 szeptember 12-én 300,000 K s 1925 november közepén szintén 300,000 K volt métermázsánként. Ezen tényállás alapján a fellebbezési bíróság az egyes al­kalmakkor fizetett öszegekből elsősorban a B) alatti adóslevélben kikötött havi 2%-os kamatokat vette kifizetetteknek s csupán az így fennmaradt összegeket számítolta a tőkére fizetetteknek, azzal az indokolással, hogy a törlesztés elsősorban a kikötött s lejárt kamatokra fordítandó. Igaz ugyan, hogy a jogszabály szerint az esetben, ha az adós tőkén felül kamatokkal is tartozik, az egész tartozás kiegyenlíté­sére elégtelen fizetést elsősorban a kamatra kell beszámítani s

Next

/
Oldalképek
Tartalom