Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XX. kötet (Budapest, 1928)

Htteljogi Döntvénytár. \ 17 Minthogy a megállapított és irányadó tényállás mellett, a fellebbezési " bíróságnak alpereseket egyetemlegesen marasztaló rendelkezése anyagi jogszabályt szintén nem sért; de különben is a fellebbezési bíróság marasztaló ítélete összegszerűség tekintetében megtámadva nem lelt, másodrendű alperesnek az elsőrendű alperessel egyetemleges marasztalás mértéke sincs felülvizsgálattal megtámadva: mindezeknél fogva alpereseket a fentebb előadottak szerint minden irányban alaptalan felülvizsgálati kérelmükkel elutasítani kellett. Szolgálati szerződés: Londonban székelő és az angol jog szerint ítélő választott bíróság 79. kikötésének érvényessége. (Kúria 1927 jún. 14. P. II. 8496 1926. sz.) Indokok : A Pp. 767. §-a a választott bírósági szerződés érvényességét azon kívül, hogy határozott vitás ügyre, vagy valamely meghatározott jogviszonyból jövőre keletkezhető vitás ügyekre vonatkozzék, csak ahhoz a feltételhez fűzi, hogy a választott bírósági szerződés irásba legyen foglalva és a felek a szerződés tárgyáról szabadon rendelkezzenek. Az irányadó tényállás szerint a peres felek Londonban írásbeli szerződést kötöttek és abban az abból felmerülő vitás kérdésekre nézve magukat egy Londonban székelő és az angol jog szabályai szerint ítélő választott bíróságnak vetették alá. Minthogy e szerződésben az írásbeli alávetés megtörtént és meghatároztatott az a jogviszony, amelyből a jövőre keletkezhető vitás ügyek tekintetében a választott bíróság kiköttetelt, az a további kérdés, vájjon a választott bíróság olyan ügyben köttetett-e ki, amelyben a felek a szerződés tárgyáról szabadon rendelkezhetnek. A szolgálati szerződés a felek között szabad egyezkedés tárgya és csupán a 1910/1920. M. E. számú rendelet 23. §-a tartalmaz olyan szabályokat, amelyek a rendelet 2—7., 9., 12., 13. §-aitóI a alkalmazott hátrányára eltérő szerződési kikötéseket érvényteleneknek nyilvánítják. E jogszabály csupán a felmondásra, a próbaidőre és a végkielégítésre vonatkozó jogszabályoktól az alkalmazott hátrányára eltérő szabad rendelkezést tiltja, de nem érinti a szerződés tárgya lelett való szabad rendelkezést, választott bíróság kikötését és a külföldi jognak való alávetést általában, de különösen nem akkor, ha magának a szerződésben a felmondás és végkielégítés tekintetében oly határozmányok foglaltatnak, melyek az idézett rendelet 2—7., 9., 12., 13. §-aitól nem az alkalmazott hátrányára, hanem annak előnyére térnek el. Alaptalan tehát az