Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIX. kötet (Budapest, 1927)

Hilelj»gi Döntvénytár. 75 állam hadi érdekét és biztonságát érinti; a peresfelek közötti ez a társasági szerződés tehát már ebből folyóan, csak az állam biztonsága felett őrködni hivatott kir. honvédelmi minisztérium jóváhagyása után lett volna teljesíthető. Mivel pedig a kir. honvédelmi minisztérium a peresfeleknek ezt a társasági szerződését a fennt kiemelt államérdek szempontjából kifogásolta, ahhoz hozzá nem járult (33,881/Eln./3/1921. sz. kir. honvédelmi min. rendelet) az a helyzet állott elő, hogy a kereset alapját képező társasági szerződés az alperesen kívül fekvő okból teljesíthetetlenné vált. Ezzel szemben felperesek azt vitatják, hogy az alperesnek a kereskedői hűség és bizalomba ütköző csalárd magatartásának a következménye volt az, hogy a kir. honvédelmi miniszter az említett társasági szerződéshez hozzá nem járult. Felperesek szerint ugyanis ezt csalárdul maga az alperes eszközölte ki a kir. honvédelmi minisztériumnál; szerintük alperesnek nem volt más célja, minthogy a gyártási engedélyt tőlük (a felperesektől) megkapja és miután ezt az F/3, a. alattiban foglalt megállapodás folytán már megkapta, rosszhiszeműen, avégből, hogy társasági kötelezettsége alól szabadulhasson, maga járt közbe az iránt, hogy a kir. honvédelmi miniszter a társasági szerződést kifogásolja, azt jóvá ne hagyja. Ezen az alapon — felperesek szerint — az alperes, még ha a társasági szerződés teljesíthetetlenné vált volna is, a társasági szerződés nem teljesíthetése miatt kártérítéssel tartoznék. Ennek az igénynek alapjául félhozottak azonban csak olyan pusztafeltevések, amelyeknek semmi ténybeli alapja nincs s a fennforgó esetben kizártnak is jelentkezik, hogy a kir. honvédelmi minisztérium nem magasabb állami érdekből, hanem csak az alperes közbenjárása folytán tagadta volna meg a peresfelek közötti társasági szerződéshez való hozzájárulását. Céltalan és ezért szükségtelen lett volna tehát a felperesek által idevonatkozóan felajánlott tanubizonyításnak foganatosítása; és ehhez képest alaptalan a felpereseknek e lanukihallgatás mellőzése miatti felülvizsgálati panaszuk annyival is inkább; mert ennek a tanubizonyításnak mellőzését a fellebbezési bíróság a Bp. 270. §-ában előírt indokolási kötelességének megfelelően meg is okadatolta. Annak, amit a felperesek az alperes vitatott rosszhiszeműségét illetően előadnak, hogy t. i. alperes mindaddig, míg a gyártási engedélyt meg nem kapta, említést sem tett arról az eshetőségről, hogy a kir. honvédelmi minisztérium a társasági szerződés egyes kikötéseit kifogásolhatja, azért nincs semmi jelentősége; mert a felpereseknek erre az eshetőségre — a fentebbiekből is okszerűen következően — maguknak számítaniok kellett még akkor is, ha erre figyelmeztetve nem voltak is.