Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIX. kötet (Budapest, 1927)

66 Hileljogi Döntvénytár. Szolgálati szerződés értelmezése az illetményekre nézve; a munkaadónak rögtöni hatályú kilépésre jogosító magatartása. 49. A munkaadónak az az eljárása, hogy az alkalmazott helyzetét abban a vállalatban, melynek vezetésére volt hivatva, lehetetlenné teszi s oda törek­szik, hogy az önérzetében sértett alkalmazott állását rögtön elhagyja, az ok nélküli elbocsátással egy jelen­tőségű, -rr, . , • • (Kúria 1926 márc. 4. P. II. 7027/1925. sz.) Indokok: I. A KT. 265. §-a értelmében kereskedelmi ügy­letek megbírálásánál és értelmezésénél nem annyira a használt kifejezések betűszerinti értelme, mint inkább a szerződő felek akarata szolgál irányadóul. Ezt a jogszabályt a fellebbezési bíróság az A) a. szerződés értelmezésénél nem sértette meg. Ugyanis midőn alperes az 5. sorsz. jegyzőkönyvhöz csatolt szerződéssel felperest három évre szolgálatába fogadta és az általa bérelt T. H. r.-t. kereskedelmi ügyvezető igazgatói teendőivel megbízta : a T. H. r.-t. liszta nyereségének 10%-án kívül részére fizetésként a M. T. t. tisztviselői fizetési táblázatának 47. osztályában foglalt fizetéssel azonos készpénz fizetést állapított meg, azzal, hogy amennyiben a drágulással és a gazdasági viszonyokkal kapcso­latban az említett fizetési táblázatban foglalt rendkívüli drágasági pótlék változik, ez a változás felperesre is érvényes; egyúttal kikötötte, hogy felperes fixfizetése nem lehet soha alacsonyabb, mint a T. H. bármely alkalmazottjának összjöve­delme és amennyiben ez béremelések, vagy bármely más okból előfordulna: úgy felperes fixfizetése automatikusan ezen összeg fölé emelendő. E kikötésben helyesen ismerte fel a fellebbezési bíróság, hogy a szerződő feleknek a&arata csupán annak meggátlására irányult, hogy az ügyvezető igazgatói állásban lévő felperes kevesebb fizetést ne kapjon, mint a T. H.-nál alkalmazott bármely, neki alárendelt tisztviselő összilletménye; és ekként a felperes fixfizeté­sének az említett összilletmények fölé való automatikus emelése csak azt jelenti, hogy a felperes fixfizetése a mindenkori konkrét összilletmények fölé emelendő, de az a körülmény, hogy valamely alkalmazottnak összilletménye átmenetileg magasabb volt: felperes állandó fizetésemelésének még nem lehet kiindulópontja és nem ad jogot arra, hogy felperes a szerződésben kikötött 47. fizetési osztály­ból magasabba lépjen elő és ennek alapján drágasági pótléka is magasabb fizetés­osztály alapján számíttassék. Az írásbeli szerződés az illetmények megjelölésénél, a «készpénzfizetés» és «fixfizelés» kitételeket ugyanabban az értelemben használja, t. i. annak a javadal­mazásnak a megjelölésére, mely előre megszabott (fix) összegben adatik ki, ellen­tétben a nyereséghez igazodó százalékos haszonrészesedéssel. Viszont a színes fizetési táblázatból kitűnik, hogy a fizetés több tételből alakult: törzsfizetésből, lakbérből, drágasági és rendkívüli drágasági pótlékból és ehhez járult még az a 20—400%-ig terjedő további drágasági pótlék, amelyet alperes a színes táblázat végösszegeként mutatkozó havi alapfizetés arányában utalt ki. Mindezek alkotó­részei a fizetésnek és az 5. sorsz. jegyzőkönyvhöz csatolt szerződés kikötése az, hogy ezt a fixfizetést kell a többi alkalmazottnak béremelés folytán, vagy más

Next

/
Oldalképek
Tartalom