Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIX. kötet (Budapest, 1927)
Hiteljogi Döntvénytár. Állérve ezek után az alperes csatlakozási kérelmére, azt, 9 kir. Kúria részben alaposnak ismerte fel. Ugyanis az alperes terhére jogerősen megítélt és a felperesnek visszatérítendő 343,550 K-ból a megállapított tényállás szerint alperes 300,000 K-át csupán J 924 április 19-én vett kézhez: ez tehát legfeljebb ettől a naptól volna valorizálható. Minthogy azonban e napon a magyar korona már stabil volt és e naptól kezdve a mai napig a korona értékében csak egészen jelentéktelen változás történt; már pedig a követelés átértékelésére csakis a pénz értékében bekövetkezett lényeges eltolódás szolgálhat alapul, a kir. Kúria ez okból úgy találta, hogy az alperes ezt a 300,000 K-át átértékelés nélkül eredeti összegében tartozik csak megfizetni. A 43,550 K-ra vonatkozóan azonban, amely összeg 1923 szeptember 13-án jutott alperes kezébe és amelyről, miután a perben maga helyezkedett arra az álláspontra, hogy az ügylet tiltott — tudnia kelleti, hogy az ügylet eredeti érvénytelenségénél fogva azt a felperesnek vissza kell szolgáltatnia — az alperes fizetési késedelme kétségkívül fennforog ; — és minthogy 1923 szeptember 13-ikától kezdődően a magyar korona értéke nagymérvben sülyedt— helyes a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy alperes ezt a 43,550 K-át átértékelten tartozik megtéríteni. A valorizáció mérvét illetően azonban a kir. Kúria csakis 50%-os átértékelést talált megfelelőnek, mert a magyar korona vásárlóképességében beállolt nagymérvű értékcsökkenés nem vezethető vissza kizárólag az alperes fizetési késedelmére, hanem annak oka elsősorban az általános gazdasági romlás tehát az alperes terhére meg nem állapítható különös körülmények hiányában a pénz értékének romlása nem róható a maga egészében az alperesre, hanem azt felperes is viselni tartozik és pedig annál is inkább, mert közlapasztalat szerint rendszerint a hitelező sem volt abban a helyzetben, hogy követelését, még ha idején meg is kapta volna, ennek teljes értékben való fennmaradását megóvhatla volna. = A valorizálásban marasztalt eladó vétlen volt, vagyis a lurnitudo csak a vevő felperes terhére forgott fenn. Elkésett bírói letétbehelyezés valorizálásra 23. /. kötelez a késedelem idejére akkor is. ha az adós a hitelező kilétére nézve vétlen bizonytalanságban van. — II. Az adós a szabályszerű letétel után a letét kiutalása iránt nem köteles intézkedni. (Kúria 1925 dec. 17. P. ÍV. 5543 1925.. sz.)