Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIX. kötet (Budapest, 1927)

20 Hiteljogi Döntvénytár. kétségtelenné teszi az a körülmény, hogy a levelezésben az alperes a kikötésben említett akadályokról említést sem tesz. Az anyagi jogszabálynak megfelel ezért az a döntés, amely a felperesnek a kötésbeli és a fedezeti (a mulasztás idején fennállott) vételár közötti különbözetnek mint kárnak követeléséhez való jogát megállapította, azonban anyagi jogszabályba ütközik az a döntése, amely a felperes igényét, a marasztalási összegben beállott értékcsökkenés teljes átértékelésével ítélte meg, mert a pénz értékcsökkenéséből eredő hátrány nem kizárólag az alperes mulasztására vezethető vissza. Ezért a kir. Kúria méltányosan csakis a korona értékcsökkenéséből eredő különbözet 30%-át találta az alperes terhére megítélhetőnek. Részteljesítést el kell-e fogadni ? 15. Amikor a pénzérték jelentékeny romlásnak van kitéve, a nagyobb kár elhárításának kötelességéből folyik, hogy a hitelező, ha a részfizetés elfogadása nem jár reá nézve lényeges érdeksérelemmel, azt jogfenntartással elfogadni köteles. (Kúria 1925 dec. 10. P. IV. 767/1925. sz.) Indokok : A kereseti ügylet belföldön, belföldi termésű árúra létesült, arra, tehát a szerződő felek személyi viszonyaira való tekintet nélkül alkalmazást nyer a 4225 1922. pénzügyminiszteri rendelet 2. és 3. §-a s a külföldi valutában való teljesítés szempontjából a 6700/1922. M. E. sz. a. foglalt devizarendelet is irányadó. Következőleg és a Devizaközpontnak a megkeresésre 11. sorsz. alatt adott közléséből is kitűnően kétségtelen, hogy az alperes az idegen valutában való vélelárfizetésre nem kötelezhető, hanem a K. T. 326. §-ának rendelkezéséhez képest csupán az irányadó tényállás szerint 1923 július 5-én beállt esedékességkor fennforgott árfolyamon számított összegű magyar korona megfizetésére. A lei követelésben marasztalás elutasítása ellen emelt panasz tehát alaptalan. Meg nem támadott tény, hogy az esedékességkor az alperesek 326,193 lei 20 bánit kitevő vételár megfizetésével maradtak hátralékban. Az sincs megtámadva, hogy ennek 1923 július 5-iki árfolyamon 14.480,588 magyar korona és 50 fillér felelt meg s így ez összegnek ugyanakkor kifizetésével az alperesek kötelezettségüknek eleget tehettek volna. Az nincs ténykép megállapítva és ennek hiánya miatt panasz