Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIX. kötet (Budapest, 1927)

10 Hiieljogi Döntvénytár, ségének szélső határáig elment és hogy a nyugdíjnak ezenfelül való emelése vagyoni romlására vezetne. Mindakét peres fél panaszolja, hogy a fellebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett, amikor a nyugdíjemelés mértékének megállapításánál az alperesnél hasonló munkakörben ugyanannyi időn keresztül alkalmazott tisztviselők illetményeit fogadta el iránvadóul ; alperes ezenkívül sérelmesnek tartja azt is, hogy a fellebbezési bíróság a nyugdíj összegének megállapításánál az ilyen aktív tisztviselőnek nemcsak a rendes fizetését, hanem működési pótlékát is számításba vette. • Peres feleknek ez a panasza alapos. Ugyanis a magánalkalmazottak nyugdíjigényét és annak feltételeit a munkaadó és az alkalmazott között létrejött szerződés határozza meg, amely a fennforgó esetben az alperes társaságnál érvényben levő nyugdíjszabályzatban nyer kifejezést. Ebből következik, hogy az alperesnél alkalmazottak nyugdíja a nyugdíjszabályzat 12. §-a értelmében a szolgálati idő és az élvezett utolsó rendes évi fizetés alapján határozandó meg. A fellebbezési bíróságnak az az álláspontja tehát, hogy a nyugdíjazott alkalmazottnak olyan nyugdíjra lehet igénye, amely abban az esetben járna neki, ha az általa betöltött munkakörrel és szolgálati évekkel az ítélethozatal idején ment volna nyugalomba és hogy a működési pótlék címén folyósított javadalmazás is a nyugdíjszabályzatban említett rendes fizetés fogalma alá tartozik — nem fogadható el helyesnek — hanem ezek az adatok csak a nyugdíjemelés mértékének meghatározásánál vehetők figyelembe. A nyugdíj mennyiségének megállapításánál az az irányadó, hogy a nyugdíj a nyugdíjas fenntartásához számbavehetően hozzájáruljon, másrészről pedig a munkaadó üzleti és vagyoni viszonyainak megfelelő arányban álljon, reá nézve elviselhetetlen ne legyen. Hogy a nyugdíjnak a felperes által követelt havi 500 aranykoronában való megállapítása — tekintetbe véve, hogy alperesnek a nem vitás tényállás szerint nagyszámú alkalmazottja és felperesen kívül sok nyugdíjasa van — az alperes vagyoni viszonyaival arányban nem álló terhet hárítana — azt a fellebbezési bíróság az alperes könyveinek szakértők állal való megvizsgálása nélkül is megállapíthatta — ennélfogva a felperes által ajánlott ezt a bizonyítást eljárási szabálysértés nélkül mellőzhette. A felperes nyugdíjának a fellebbezési bíróság által havi 3.500,000 K-ban megállapított mértékét a kir. Kúria a fentebb megjelölt irányelvek mellett is megfelelőnek találta, ennélfogva az e miatt emelt felülvizsgálati panaszokat elutasította ; minthogy azon-