Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIX. kötet (Budapest, 1927)

Hiteljogi Döntvénytár. venni, utóbbi a teljesítést a szerződéstől eltérő fizetési feltételekhez fűzte. Ehhez képest az ármegállapítás szempontjából a keresetindítás időpontja (1919. évi november hó 15-ike) szerinti áralakulás az irányadó. A meg nem támadott tényállás szerint ezen ido körül Magyarországon a kereseti áruminőség tekintetében szabályszerű piaci áralakulás nem volt, ellenben nem hiányzott az Ausztriában, ahol az ilyen áru a magyar határállomásról köbméterenkint 535,540 K árral bírt, amelyhez az onnan Budapestig való szállítás köbméterenkint 55—60 K-t tevő fuvarköltsége hozzászámításával normális forgalom mellett az áru budapesti köbméterenkénti átlagára 595 K lelt volna, ezzel szemben az itteni kereskedelmi forgalomban ezek az árak 4—6-szorosra emelkedtek. Ily árviszonyok mellett nyilvánvaló, hogy nem a lánckereskedelem által felhajtott árak, hanem csakis az a legális ár szolgálhat jogszerű kárszámítási alapul, amely az ausztriai piaci ár és az ideszállítási költség összegezéséből áll elő, annyival inkább, mert nincsen semmi adat a tekintetben, hogy felperesnek a szerződés nemteljesíléséből ennél nagyobb arányú kára származott volna. Nem sérti tehát az anyagi jogot a fellebbezési bíróságnak az a döntése, amellyel a kártérítés mértékét a szerződési és a fennebb megjelölt köbméterenkénti 595 K egységár külömbözete alapján állapította meg. Ezzel szemben nincsen elfogadható alapja az alperes ama érvelésének, hogy a szerződési vételár a kárkiszámítás napjára valorizálandó és ebben az értékében hasonlítandó össze az akkori árral, mert az alperes külön kikötés hiányában az árut a kikötött vételárért átértékelés nélkül tartozott szállítani. Nem áll helyt alperesnek az az ellenvetése sem, hogy a felperes a kár enyhítése okából köteles volt volna szükségletét az alperesnél cseh valuta ellenében fedezni, mert alperesnek a felperessel szemben követett eljárása, nevezetesen ama magatartása folytán, hogy az utóbbi időben leveleit sem fogadta el, a felperes az alperesnél fedezeti vétel iránt kísérletet tenni nem tartozott. A kártérítési követelés esedékessége és átértékelésének kezdőpontja kérdésében sem sérti az anyagi jogot a fellebbezési bíróságnak az a döntése, amellyel a keresetindítás napját fogadta el irányadóul, mert az alperesnek a fennebbiek szerint ezzel egyidejű szerződésszegésével állott be a teljesítési kötelezettség helyébe lépő kártérítő felelőssége és így a kártérítés tekintetében való fizetési késedelmével kapcsolatban a bírói gyakorlat értelmében a követelés átértékelésének indokoltsága is bekövetkezett. Ennek mértékét illetően a nagyarányú koronaromlás követ-