Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIX. kötet (Budapest, 1927)

140 flüeljogi Döntvénytár. 1923 dec. 27-én, 1924 február végéig leendő szállításra 2400 q portlandcemenlet adott el a felperesnek, továbbá, hogy utóbbi 1924 február 14-én az egész mennyiséget egyszerre lehívta, az alperes azonban csak 600 q mennyiséget szállított, a többi 1800 q mennyiség tekintetében pedig az 1924 február 14-én kéjt C) alatti levele szerint az ügylettől elállott: elsősorban abban a kérdésben kellett dönteni, hogy jogosítva volt-e felperes a megvett egész árumennyiséget egyszerre lehívni. E tekintetben a kötlevél tartalma az irányadó. Abban pedig nincs említés téve arról, hogy az áru a kéthavi teljesítési idő alatt successive arányosan lett volna lehívandó. Ehhez képest a szállítási feltéleleket teljes részletességgel szabályozó szerződés tartalmából, valamint abból, hogy alperes a részletekben való lehívást sohasem sürgette, okszerűen vont a fellebbezési bíróság következtetést arra, hogy a felek ügyleti megállapodása a vétel tárgya egyszerre való lehívását ki nem zárta. Ezért a szerződéssel ellentéles állítólagos kereskedelmi szokás fennállásának kérdése közömbös. A jogi helyzet tehát az, hogy felperes az egész árumennyiséget lehívhatta oly időben, amikor az alperesnek a teljesítési határidőn belül a szállítás lebonyolítására elegendő idő állott még rendelkezésére. A szállításnak ekként való lebonyolítása lehetőségét kizáró tényállást a fellebbezési bíróság meg nem állapított, így alperes a kellő időben lehívott áruból 1800 q mennyiség tekintetében jogellenesen tagadta meg a szerződés teljesítését. Az árunak a teljesítési időn belül kellő módon történt lehívása folytán közömbös az, hogy a kereset alapjául szolgáló ügylet fix ügyletnek minősíthető-e vagy sem? A 3" . alatti eladási feltételek 8. pontja második bekezdésének értelmezése körül felmerüli jogvita pedig tárgytalan: mert ha ennek a rendelkezésnek az alperes által vitatott az az értelem volna tulajdonítható, hogy alperes bármikor önkényesen kártérítési felelősség nélkül kivonhatja magát az általa vállalt szállítási kötelezettség alól, az, mint a szerződő felek egyikét a másik önkényének kiszolgáltató: s ekként a jóerkölcsökbe ütköző kikötés hatállyal nem bírna, és azért, mert alperes a C) alatti levél szerint egyedül abból a kifejtettek szerint helyt nem álló okból tagadta meg a teljesítést, hogy felperes az áru arányos részletekben való lehívását megállapodás ellenére elmulasztotta. Egyébként a felek közt létrejött ügyleli megállapodást magában foglaló B) alatti levélnek a szállítási feltételeket megállapító szövegét követő abból a tartalmából, hogy a 3 7. alalti «eladási feltételeké-ben foglaltakat csupán «egyebekben» mondja iránvadónak, kétségtelen, hogy a felek a 3 V. alattinak csak azokat az intézkedéseit kívánja a szerződés kiegészítő része gyanánt elfő-