Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIX. kötet (Budapest, 1927)

134 Hiteljogi Döntvénytár. mint azok részére, kik a feloszláskor már nyugdíjat éheznek, oly tőke hasítandó ki, melynek 6o/0-0s kamata évi nyugdíjjárandóságuknak megfelel és ez a tőke nekik egyszersmindenkorra végkielégítésként kiszolgáltatandó; míg a nyugdíjalap elégtelensége esetére a jogosítottak aránylagos levonásokba tartoznak belenyugodni. Egybevetve a rendelkezést az A)'/, a. szabályzat 32. §-ával, amely szerint az E. M. I. rt. semmi esetre sem vállalja magára nagyobb fizetések teljesítését, mint amelyek a nyugdíjalapból tökéletesen fedezhetők : a felhívott 33. §-nak csak az lehet az értelme, hogy az E. M. I. felosztása esetére csak a meglevő nyugdíjalapból való egyszersmindenkorra való tőkefizetéseknek és a nyugdíjalap ily irányú felosztásának van helye, de nincs a nyugdíjszabályzatban kimondva, hogy a célvagyon elégtelensége esetén magának a részvénytársaságnak vagyona a nyugdíjjogosultak között egészben vagy részben felosztassék. A bírói gyakorlat, valamint az 4926. évi július hó 31-én életbelépett és az eljárás bármely szakában folyamatban levő ügyekben alkalmazandó 1926: XVI. tc. 1. §-a kimondta, hogy magánjogi szerződéssel alkalmazottnak és családtagjának készpénzben, magyar törvényes értékben járó nyugdíját vagy nyugdíj természetű járandóságát át kell értékelni; annak mértékére nézve általában az 1926.XVI. tc. 12. §-a a munkaadó vagyoni helyzetét tekinti irányadónak és a nyugdíjért annak egész vagyonával való felelősségét állapítja meg. E jogszabály azonban keletkezése körülményeire való tekintettel is csak a visszatérő időszakokban fizetendő nyugdíjjárandóságok átértékelését jelenti, de nem vonatkozik a nyugdíjalapból fizetendő tőkeösszegekre: mert a törvénynek éppen az volt a célja, hogy a nyugdíjalapok elértéktelenedése folytán maguknak a szolgálatadó vállalatnak aránytalanul súlyos megterhelését meggátolja; a tőkeösszegek pedig oly súlyos megterhelést jelentenek, melyet a szabályzatban a nyugdíjalapra korlátolt felelősség helyébe kimondani sem az eddigi bírói gyakorlat, sem az 1926 : XVI. tc. nem szándékolhatott. Minthogy pedig a nyugdíjalapnak a pénzromlás okozta értékcsökkenése folytán a nyugdíjasnak a 33. §. szerint egyedül a nyugdíjalapból, mint célvagyonból való kielégítése a nyugdíj eredeti rendeltetésének nem felel meg : ennélfogva a felosztás esetére az idézett 33. §. elvesztette alkalmazhatóságát; miért is mindenkor az általános jogszabályok nyernek alkalmazást. A részvénytársaság feloszlásának a KT. 201. §-ában meghatározott esetei közül, ha az az idő eltelt, melyre a társaság keletkezett, valamint, ha a feloszlás közgyűlési határozattal mondatik ki: a 203. §. szerint felszámolásnak van helye, melynek során a nyugdíjigények kielégítendők ; csődnyitás esetében a vissza-