Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIX. kötet (Budapest, 1927)
424 Hiteljogi Döntvénytár. A fellebbezési bíróság által megállapított tényállás tehát a per érdemi eldöntésére ezúttal sem alkalmas, s alapos alperesnek az a felülvizsgálati panasza, hogy a fellebbezési bíróság a tényállás megállapítását a felülvizsgálati bíróság által döntőnek talált ténykörülményekre jogszabálysértéssel mellőzte. Ezekből az okokból a fellebbezési bíróság ítéletét a Pp. 543. §-a alapján feloldani s a fellebbezési bíróságot további szabályszerű eljárásra és újabb határozathozatalra kellett utasítani. Végkielégítési igény a szolgálati viszony felélesztése esetén. 93. A munkaadó a jogelőde által kijelentett azonnali hatályú elbocsátási hatálytalanította, az alkalmazottat régi állásában más fizetési feltételekkel tovább is alkalmazta; ez alapon felperes szolgálata megszakítás nélkül folytatottnak tekintendő.— //. Az alkalmazott a kikötött természetbeli járandóságok helyett pénzbeli egyenértéküket követelheti, ha a munkaadó késedelme következtében a kikötés célja meghiúsul. „, . J (Kúria 1926 szept. 10. P. II. 104/1926. sz.) Indokok: I. A fellebbezési bíróságnak az iratok tartalmán nyugvó ténymegállapítása szerint a január havi kétszeres búzajárandóság nem alapult szerződésen, hanem, bár annak kiutalván} ozása szokásos volt: jutalom természetével bírt. Ennélfogva az 1910/1920. M. E. sz. rendelet 7. §. második bekezdésében foglalt anyagi jogszabálynak megfelel az a döntés, mely ezt a jutalomszerű illetményt a felmondási időre járó illetmények kiszámításánál figyelmen kívül hagyta. II. Az irányadó tényállás szerint az alperes malom korábbi tulajdonosa, báró B. M. az 1912. évi január hó í. napja óta szolgálatában állolt felperest 1919. évi október havában a szolgálatból felmondás nélkül, azonnali hatállyal elbocsátotta, felperes pedig a felmondást el nem fogadva, ellene pert telt folyamatba ; e per folyama alatt báró B. M. üzletét ajándékozás útján gyermekeire, az alperesi közkereseti társaság tagjaira ruházta, akik a B) a. levél szerint a per beszüntetése mellett felperesnek az elbocsátástól 1920. évi április l-ig járó illetményeit kifizették azzal, hogy felperes elfoglalja újból a régi vállalatuknál viselt állásál 1920. évi április 1-től újból megállapított illetményekkel. Alperesnek e tényéből kétségtelen, hogy a jogelőde azonnali hatályú elbocsátását hatálytalanította, felperest régi állásában más fizetési feltételekkel tovább is alkalmazta, amiből pedig nyilvánvaló, hogy felperes szolgálata megszakítás nélkül 13 7a évnek te-