Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIX. kötet (Budapest, 1927)

112 Hiteljogi Döntvénytár. A fellebbezési bíróságnak a Pp. 513. §-a alapján megállapított és ebben a tekintetben meg nem támadott ítéleti tényállása szerint felperes az alperes részvénytársaságtól azt a megbízást kapta, hogy a gyár egyik alkalmazottjának lakást biztosítson és azt bútorral is szerelje fel, felperes ezt a megbízást akként teljesítette, hogy a lakás kivétele alkalmával a bérbeadónak 4.000,000 K-t fizetett, ennek dacára a bérbeadóval az X) alatti nyugtát 5.000,000 K-ról állíttatta ki, lovábbá ugyanezen alkalommal a felperes sógornőjének bútorait adta el 3.000,000 K-ért a Cs. I.-nek, az Y) alatti nyugtára azonban a nyomozás adatai szerint nem egy létező személy nevét vezette rá, a rendelkezésre bocsátolt összegről alperesnek ezekkel a nyugtákkal számolt el, a hiányzó 1.000,000 K-t tette felderítése után ügyvédi közbenjárási költségbe fizette s ezzel hibáját jóvátenni igyekezett. A kir. Kúria részben eltérőleg n fellebbezési bíróság jogi álláspontjától mindkét tényben az 1884: XVII. tc. 94. §. a) és g) pontjaiban írt cselekmény ismertető jeleit találja föl, mert a szolgálali viszonyokban hűséges eljárásra kötelezett felperes az adatok szerint nyerészkedési célzattal, lényeges körölményekre valótlan adatokkal kitöltött nyugtát nyújtott be munkaadójának és így a főnöknek beléje vetett bizalmával is visszaélve az üzlet érdekeit különösen az X) alattival veszélyeztelte. Ez a lény tehát elvileg alapul szolgálhatott alperesnek arra, hogy a felperest szolgálatából felmondás nélkül azonnal elbocsássa. Nem osztja azonban az alábbi tényállásra való tekintettel a Kúria a fellebbezési bíróságnak azt a jogi nézetét, hogy alperes az elbocsátásra alapul szolgáló ok felmerülte után nem azonnal gyakorolta volna az elbocsátás jogát s így olybá veendő, mint aki a felperes alkalmazottjának ezt a cselekményét megbocsálotta volna. Egymagában valamely ilyen jellegű ténynek puszta bejelentése a rögtöni hatállyal való elbocsátásnak az alkalmazott jövőjére való kihatása, az alperesnek pedig ehhez a tényhez fűződő erkölcsi és jogi felelősségénél fogva nem szolgálhat elegendő megnyugtató okul arra, hogy a munkaadó az alkalmazottat — úgy amint ezt felperes véli — erre a bejelentésre már tehát a bejelentés valóságának tüzetes megvizsgálása nélkül a szolgálatból azonnal elbocsássa. Alperes részvénytársaság tehát a köteles gondosságnak megfelelően és így helyesen járt el akkor, amidőn az elfogadott elsőfokú ítéleti lényállás szerint a tényállásnak tisztázását rendelte el és a megtartott házi vizsgálat eredményében bocsátotta el azonnal a szolgálatból. Az az idő, amelyet a tényállásnak felderítése és azok a tárgyalások tettek szükségessé, amelyek felperesnek az illetéktelenül visszatartott egymilió K-nak az ügyvédi költségre való visszafizetéséi és a felperesnek a társaság kötelékéből feltűnés nélkül való távozását célozták, tekintettel arra, hogy ezek 1924 február végétől (feljelentés meglételétől) április elejéig tarlónak, a vád jellege