Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIX. kötet (Budapest, 1927)

98 Hiteljogi Döntvénytár. Ebből a tényállásból nyilvánvaló, hogy felperes 1924 május hó 7-én kétséget kizáró módon megállapíthatta, hogy alperes az általa eladott bort szállítani nem tudja. A szerződés teljesítése iránt indított, de most már csak a nem teljesítés miatt kártérítésre fenntartott e perben a KT.-nek alkalmazandó 353. §-a értelmében a nem teljesítés mialt a vevőt megillető kártérítési összeg megállapításánál a vevő állal engedett utólagos teljesítési határidőben fennálló piaci ár csak akkor vehető számba, ha az utólagos teljesítési határidő engedélyezése a késedelmes eladó kérelmére történt. Az irányadó lényállás szerint nincs adat arra, hogy alperes mint eladó a felperesnek eladott bor szállítása iránt a fentebb említett egy napi haladékot kivéve, utólagos teljesítési határidőt kért volna, következőleg mivel alperes már az 1924 május hó 7-iki fent ismertetett kijelentésével a teljesítést kifejezetten megtagadta, az ezt követően a D) alatti szerint május hó 12-ig, az E) alattiból megállapíthatóan pedig május hó 25-ig engedett utólagos teljesítési határidő az alperes kérelmére adottnak nem tekinthető, s az alperes elállási nyilatkozata folytán a felperesnek árkülönbözetre irányuló kártérítési igényének elbírálásánál a szerződési ár és az eladó elállásáról való értesítés időpontjában fennálló piaci ár irányadó azért is, mert a vevő még a szerződésszegő eladóval szemben is tartozik őt a nagyobb károsodástól megóvni. Ezek szerint felperes sem az 1924 május hó 25. napján, sem pedig a május hó 12-én volt piaci ár alapulvételével megállapítandó árkülönbözet iránt támasztott követelése jogos alappal nem bír. A fellebbezési bíróságnak az az ítéleti döntése tehát, amely szerint felperesnek csak ahhoz az árkülönbözethez való igényét ismerte el jogosnak, amely az eladó elállásáról való értesülés időpontjában volt, vagyis 1924 május hó 7-én volt piaci ár alapul vételével állapítható meg, továbbá, amely döntés szerint a felperest árkülönbözet iránti igényével azért utasította el, mert az e részben meg nem támadott s ezért irányadó tényállás szerint a mondott időpontban lényeges s illetve kimutatható árkülönbözet nem volt és csupán a felperesnek az ügyletkötés kapcsán felmerült s igazoltnak vett kárát ítélte meg, az anyagi jog szabályaiba nem ütközik és felperesnek e miatt emelt felülvizsgálati panasza alaptalan. A vevő csak ügy követelhet elmaradt hasznot, ha bizonyítja, hogy az ügylet tárgyát képező árut másutt be nem szerezhette. A felperes nem lámadta meg a fellebbezési bíróságnak azt a megállapítását, hogy a kereseti áru a teljesítés idején a szerződéses áron könnyen beszerezhető volt, következőleg a fellebbezési bíróságnak a felperest 10% üzleti haszon megtérítésére irá-