Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVIII. kötet (Budapest, 1926)

60 Hiteljogi Döntvénytár. kört foglalja magában — az eredeti üzletkörbe foglalható kibővítése-e, vagy pedig annak oly lényeges megváltoztatása, amely a törvény előrebocsátott szabályába ütközik. E kérdésben a kir. ítélőtábla a megtámadott végzésben elfoglalt és az előreterjesztés tárgyában döntő végzéssel fentartolt jogi álláspontra helyezkedett, az olt idevonatkozólag kifejtett indokok mellett különösen azt is szem előtt tartva, hogy a bank üzletének általában mindennemű árúkereskedésre kiterjesztése a részvénytársaság vállalataiban oly kockázattal jár, amelyet a tervezet alapján belépett részvényesek részvényeik tekintetében magukra nem vállaltak. = Ad I. A határozat alapjául szolgált esetben 1892 óta fennálló budapesti takarékpénztár vidéki takarékpénztárt olvasztott magába abból a célból, hogy ezt mint fiókot tartsa fenn tovább. A Pénzintézeti Központ hozzájáruló iratából ez kitűnik. A törvényszék nem csak a KT. 161. §-a alapján semmisítette meg az egyesülésre vonatkozó határozatot, hanem, amint ezt az iratokból megállapítottuk, abból az okból is, mert álláspontja szerint, a kicseréléshez szükséges részvényeknek megszerzése következtében a beolvadó társaság vagyonának készpénzzel való megszerzése forog valójában fenn, tehát üzletátvétel, nem pedig egyesülés. A törvényszék végzése azt is tartalmazza, hogy a beolvasztandó részvénytársaság vagyonának mint nem készpénzbeli betétnek mibenlétét és értékét a közgyűlés kell, hogy megállapítsa és az érte adandó részvények számát hirdetni kellett volna. A beolvasztó társaság előterjesztéssel kapcsolt felfolyamodásában azt fejtette ki, hogy a KT. 161. §-ának célja az, hogy a részvénytársaság, vagyonát ne fordítsa saját részvényei megvásárlására s így a hitelezők követeléseinek fedezetét el ne vonja, a hivatkozott szakasz különben is csak saját részvényeknek tulajdonul való megszerzését tiltja azzal a következménnyel, hogy az ügylet ugyan érvényben marad, de az igazgatóság tagjai a társaság hitelezőinek az ebből eredő károkért egyetemleg felelnek. Ebben az esetben azonban a közgyűlési jegyzőkönyvből megállapítható, hogy a társaság a részvényeket nem a maga részére szerezte meg, hanem a beolvasztandó társaság részvényesei részére. Hivatkozott arra is, hogy már régebben a törvényszékhez bemutatta azt az igazgatósági jegyzőkönyvet, amelynek tartalma szerint a társaság az itt szóbanlévő 3000 drb. részvényt, amely a forgalomban lévő részvénymennyiség negyed részét teszi, csak attól a feltételtől függően tekintette eladottnak és átengedettnek, ha a beolvasztandó társasággal az egyesülés be nem következik. így megszerzés a KT. 161. §-a értelmében már ezért sem forog fenn. Nézetünk szerint a határozatnak nincsen megállható alapja. Az alaptőkének felemelése nem fogalmi kelléke részvénytársaságok egyesülésének, hanem csak eszköze az ebben az esetben szükséges részvénykicserélésnek. Ha a beolvasztó társaságnak, tárcájában alaptőkefelemelésből még kihelyezetlen részvényei vannak, vagy pedig az egyesülés céljára, tehát a beolvasztandó társaság részvényei kicseréléséhez szerez meg annyi részvényt, amennyi a fuzionális közgyűlések határozatai értelmében ehhez kellenek, nincsen ok a KT. 161. §-a alkalmazására, meri a részvényeknek ilyen célra, a beolvasztandó társaság részvényesei részére megszerzése csakugyan nem megszerzés a hivatkozott szakasz értelmében. A nén^t birodalmi bírói gyakorlat ezt mindenkor megengedte. Az a megfontolás is erre az eredményre vezet, hogy abban az esetben, ha a beolvasztandó társaság részvényese tetszésére van bízva, hogy egyesülés esetében a beolvasztó társaság által szolgáltatandó részvényt vagy pénzt választ-e, ez nem érinti azt, hogy mégis a társaságok fúziója forog fenn, még abban az esetben is, ha pl. feltevésben a beolvasztandó társaság minden részvényese a pénzbea