Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVIII. kötet (Budapest, 1926)

-20 Hiteljogi Döntvénytár. E tényállás szerint az alperes részéről közönséges fizetési késedelemről sem lehet szó, mert a fentebbiek szerint az alperes komoly fizetési készségének ismételten kellően kifejezést adott, aminek, hogy eleget nem tehetett, csakis a felperes visszautasító magatartásán múlott és mert másrészt a fizetni kész, de erre a hitelező magatartása folytán nem képes adósnak a tartozási összeg bírói letétbehelyezése pedig csak joga, de nem kötelessége. Mindezeknél fogva a kir. Kúria meggyőződése szerint a fennforgó esetben a felperesnek visszajáró vételárösszegnek valorizált értékben való megítélésére kellő alap nincsen. Valorizálás kezdő időpontja alkalmi egyesülés alapján lefolytatott számadási per után. 21. Kimondatott, hogy a számadási kötelezettség megállapítására indított perben hozott elsőbírói ítélet meghozatala napjától követelheti a számadást követelő a haszonrészesedési összeg fizetésére utóbb indított perben annak valorizálását. (Kúria 1924 máj. 17. P. IV. 3372/1924. sz.) Indokok: Mivel a fennforgó esetben az adós alperesnek vétkes késedelme úgy a jelen perbeli, mint az 1920 április 26-án folyamatban tett számadási kötelezettség megállapítása iránti perbeli magatartásából nyilvánvaló, mert habár a felek közti alkalmi egyesülés már 1919. évi december végén megszűnt s ekként az alperes az alkalmi egyesülés pénzbeli eredményéről már akkor számot adni és az üzleti haszon felerészét a felperesnek kiadni tartozott volna, ahelyett perindításra késztette a felperest, már a számadási kötelezettség kérdésében is, az eme perben több, mint egy év után hozott jogerős ítéleti marasztalásnak pedig szintén nem felelt meg s a jelen perbeli felperesi kereset beadása után is csak majdnem ismét egy év múlva, 1923. évi május 1. és 2-ik napján fizette le a felperes állal számításba vett haszonrészesedési összeget s ezt is csak akkora összegben, amekkora az több, mint három évvel ezlőtt, t. i. az alkalmi egyesülés megszüntetésekor volt, az alperes tehát a magyar koronának a fizetésig beállott elértéktelenedése miatt a felperest kárpótolni köteles. Viszont figyelembe veendő az is, hogy a felperes követelésének összegét csak a számadás előterjesztése alapján ismerhette meg, alperes pedig számadást — jogerős ítélet dacára — nem adott, azért a keresetindítási késedelem a felperes terhére nem róható.