Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVIII. kötet (Budapest, 1926)

Hiteljogi Döntvénytár. 131 magában, sőt a fentebb előadottak, de még felperesnek magának (6. sorszám előkészítő irat negyedik oldalának utolsóelőtti bekezdése) a ténybeli előadásai szerint is ugyanő ebben az ügyvezetésében is másnak, ifj. B. J. a felsőséges hatalomköre alatt állott. Felperesnek a szolgálati helyzete tehát a nem általános vezetői hatáskörű azoknak a magasrangú alkalmazottaknak tartozott a kategóriájába, akiknek a felmondási ideje a bírói gyakorlat szerint hat hónap. A felperes követelése mértékének a kérdésében tehát a kii\ Kúria a fellebbezési bíróság ítéletét az ebből következő értelemben megváltoztatta. Bankbizományos értékpapirkiadási kötelessége. 111. A bankbizományos a nála levő értékpapírokra közölt átruházást tudomásul vette, de utóbb az átruházó és jogszerző között viták támadtak s az átruházó feljelentette úgy a jogszerzőt, mint a bankbizományost. Az átruházó a rendőrségnél az értékpapír letiltását kérte; a bankbizományos ezeket bűnügyi letétbe helyezte. Kimondatott, hogy a bankbizományost az értékpapírok kiadásának kötelezettsége ennélfogva nem terheli. (Kúria 1925 okt, 20. P. II. 1426/1925. sz.) indokok: A perbeli, felülvizsgálati kérelemmel meg nem támadott ítéleti tényállás szerint V. L. I. az alperes állal perbehívott és a perbe be is avatkozott szavatos az 1922 november 30-án kelt, /}) alatti okirattal, az alperes bankbizományosnál levő értékpapírjait a felperesre átruházta, alperes bankbizományos az 1922 december 2-án kelt D) alatti okiratban ezt az átruházást tudomásul vette, de utóbb az átruházó W. L. I. és az átruházó felperes között az értékpapírok tulajdonára nézve viták keletkeztek, W. az átruházást alperesnél visszavonta; tény továbbá, hogy a felperes ebben a helyzetben a bűnügyi iratok szerint, előbb W. L. I. szavatos, majd utóbb az alperes ellen is sikkasztás büntette miatt büntető feljelentést is tett, a fővárosi államrendőrség a felperesnek a feljelentésben határozottan kifejezett óhajára az értékpapírokat az alperes bankárnál letiltotta, végül is alperes 1923 január 13-án azokat bűnügyi letétbe helyezte. A fellebbezési bíróság ebből a tényállásból helyesen vonta meg azt a jogi következtetést, hogy; meri a felperes és W. L. I. között az érlékpapirok tulajdonára támadt viták folytán, a tulaj9*