Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVIII. kötet (Budapest, 1926)

Hiteljogi Döntvénytár. 101 álláspontjában is kifejezést nyert, alperes amiatt, hogy 1916. évi március 2-án, amikor a felperes a vételár utolsó részletének kifizetésével a szerződésben vállalt kötelezettségének eleget tett. már láthatta, hogy a háború folytán előállott gazdasági helyzet és a textil árúk forgalmát korlátozó kormányrendeletek következtében gazdaságilag lehetetlen, mégis a helyett, hogy felperest erről értesítette volna, a szerződés teljesítését helyezve kilátásba, felperessel szemben olyan magatartást tanúsított, amelyből ez joggal azt a meggyőződést meríthette, hogy alperes a kelengyét szállítani fogja és e hitegető magatartásával visszatartotta felperest attól, hogy a megrendelt árúkat a befizetett vételár felhasználásával más helyről beszerezze és csak 1919. év őszén, tehát több, mint három és fél év múlva jelentette ki, hogy a szerződést nem teljesíti, felperesnek felelősséggel tartozik. E felelősségből eredő kártérítés mérve abban az értékkülönbözetben jelentkezik, amely a szállítandó árúknak a szerződésben megállapított és a szállítástól való elállás időpontjában, az 1919. év őszén volt ára között mutatkozott, mert ha alperes 1919. május havában, amikor az árúk szállítandók lettek volna, tudomására hozza felperesnek — hogy azokat nem szállíthatja — felperesnek módjában lett volna a részletekben befizetett összegnek és kamatainak felhasználásával a szükséges fehérneműeket — legalább részben — más helyről beszerezni. = Most már állandó gyakorlata a Kúriának. Fedezési kényszer. 90. Felperesek nem teljesítés miatt — másodsorban — kártérítésre irányuló keresetükkel elutasíitattak, mert a teljesítés megtagadása idejében kötelesek lettek volna az árát kárelhárítási kötelességüknél fogva megvásárolni s ezt akkor még szerződési áron tehettek volna. jÚQ [ p yi[ 6797/1924 sz ) Indokok : Az e részben nem vitás tényállás szerint alperes 1922. évi május hó 30-án felpereseknek még ugyanezen év június havában lehívásra leszállítandó 50 zsák lisztet adott el kilogrammonként 4-8 korona árban s az alperes csak 30 zsák lisztet szállított a felpereseknek, az ezek által szintén lehívott 20 zsák liszt szállítását azonban 1922. évi június hó 26-án megtagadta. Ennek a hátralékos 20 zsák lisztnek a szerződési árát felperesek még nem fizették meg, mert megállapodás szerint a vételárat csak a szállítás után voltak kötelesek megfizetni. Nem vitás a fellebbezési bíróság által megállapított az a tény sem, hogy a liszt piaci ára a fellebbezési tárgyalás idejekor kilogrammonkint már a tiOOO koronát is meghaladta.