Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVIII. kötet (Budapest, 1926)

Hiteljoyi Döntvénytár. 99 a visszafizetés körül még közönséges fizetési késedelem sem terhelte, az ezt meghaladó vétkesség pedig még a keresetindítás időpontjától kezdődően sem. mert keresetében az elsőrendű alperest kifejezetten mint vele közvetlen jogviszonyba került (eladási) bizományost, nem pedig mint kezest kérte ezen összegnek is megfizetésére kötelezni és csakis az 1924. évi január hó 2ö-iki elsőbírósági tárgyaláson előadott 4. sorszámú előkészítő iratában terjesztette elő azt a vagylagos kérelmét, hogy amennyiben az elsőrendű alperes bizományosi minősége megállapítható nem volna, úgy a C) alatti levélben vállalt kezességi nyilatkozata alapján legalább ezen 1.200,000 korona összeg visszafizetésére ez az alperes is köteleztessék a másodrendű alperessel egyetemlegesen. Minthogy pedig az elsőrendű alperes a kezesi minőségében való marasztaltatása ellen alaptalanul védekezett s ezzel fizetési késedelme vétkessé vált; viszont azonban a felperes azáltal, hogy az elsőrendű alperest olyan jogalapon támadta meg keresetével, amely teljesen jogszerűtlennek bizonyult, maga is okot adott arra. hogy ez az 1.200,000 K nem az akkori nagyobb értékében került vissza birtokába, ezért a magyar korona értékének a fent említett időponttól (1924 január 25.) bekövetkezett csökkenéséből származó vagyoni hátrányt a felperes és az elsőrendű alperes kölcsönös vétkességükből folyóan egyenlő arányban tartoznak viselni. Fuvarozási ügylet; részbeli valorizálás. 88. Az elveszett küldeményért járó kártérítés csak 6(P/o erejéig valorizáltatott a Máv terhére a kereset beadásától, noha meg állapíttatott, hogy ezt a közönséges késedelmet meghaladó vétkesség terheli perbeli alaptalan védekezése következtében s noha a károsultnak köztisztviselői minősége annak javára figyelpmhp vétetett (Kúria 1925 máj. 26. P. IV. 2144/1925. sz.) Indokok : Az irányadó tényállás szerint a Nagybecskereken, 1918 november 1-én Tiszacsegére, felperes címére feladatott két láda tartalmával együtt fuvarozás közben elveszett. Jogerősen meg van állapítva, hogy a vasutat az elveszésben vétkesség nem terheli, de mentesítő erőhatalom sem forog fenn, miért is alperes kártérítési kötelezettsége fennáll. A kártérítés mértékének megállapításánál abból kellett kiindulni, hogy alperest, ki a leszállított kereseti követelés összegszerű helyességét a per során már nem tette vitássá, a kereset beadásától fogva a fizetésben a közönséges késedelem mértékét meghaladó mulasztás terheli. Ugyanis alperesnek a perben is előterjesztett az a védekezése, hogy az árú a forradalmi fosztogatás áldozata lett, a fellebbezési 7*