Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVIII. kötet (Budapest, 1926)

82 Hiteljogi Döntvénytár. kezesét is, mely által a szóbanforgó 150 q zsírnak a Mik. 61. §. alapján elkobzása kimondatott. Azt, hogy az elkobzandó zsírnak tulajdonosa mindvégig az árdrágító visszaélés bűntettében bűnösként elmarasztalt M. F.-né volt, a perben felperes se vonta kétségbe. Mindezekből az következik, hogy még ha jóhiszeműen és jogszerűen szerzett volna is, a keresetben meghatározott követeléseinek biztosítása céljából felperes a szóbanforgó zsírra zálogjogot, ez az ő keresettel érvényesíteni kívánt igényének törvényszerű alapjául nem szolgálhatna. És pedig nem azért: mert a közjogi természetű Btk. 61. §-ának ama parancsoló szabálya, hogy azok a tárgyak, amelyek a bünteti vagy vétség által hozattak létre, úgyszintén azok, amelyek a bűntett vagy vétség elkövetésére szolgáltak — amennyiben azok a tettes vagy részes tulajdonai, elkobzandók — kizárja s ekként nem engedi meg azt, hogy harmadik személy az elkobzott dologra vagy annak értékére akár csak valamely dologi jog alapján is bármiféle igényt érvényesíthessen. E felfogással szemben sikeresen nem hozható fel a KT. 299. §-a második bekezdésének ama jogszabálya sem, hogy a jóhiszemű zálogbirtokos vagy ennek utódai hátrányára nem lehet érvényesíieni azt, hogy a zálogba átadott tárgyakra más valaki korábban tulajdon- zálog- vagy más dologi jogot szerzett: mivel az elkobzás a Btk. 61. §-ában meghatározott dolgokat a bűnösnek ítélt személynek tulajdonában érvén, azokra más valaki, tehát a kir. kincstár sem szerez a magánjogi értelemben vett utódlásszerű jogot, hanem azokat a dolgokat, akár a producta sceleris, akár az instrumenta sceleris fogalma alá esnek, a jogáliapot szempontjából egyaránt olybá kell venni, mintha azok valamely természeti erő következtében semmisüllek volna meg. Egyébiránt ennek a felfogásnak jogszerű voltát megerősíti a kir. minisztériumnak a büntető eljárás során lefoglalt közszükségleti cikkek értékesítése tárgyában kibocsátott 1715 917. M. E. sz. rendelete 1. §-a utolsóelőtti és utolsó bekezdésében foglaltak tartalma is. A hivatkozott §. utolsóelőtti bekezdése ugyanis, amidőn kimondja, hogy a bűncselekmény megállapítása esetében a lefoglalt közszükségleti cikkek helyébe lépett értékesítési összeg tárgya az elkobzásnak és intézkedést foglal magában, hogy annak hovafordítása iránt minő jogszabályok az irányadók, meg sem emlékezik arról, hogy az elkobzás tárgya tekintetében bárki tulajdon- vagy más dologjog alapján figyelembe vehető igényt támaszthatna.. És a kérdéses §. csak utolsó bekezdésében rendelkezik oly-