Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVII. kötet (Budapest, 1925)

B6 Hiteljogi Döntvénytár. bízott készkiadásai nem foglaltatnak benne az alkuszdíjban, hanem ejrre nézve az az irányadó jogszabály, hogy ha a megbízott a megbízás teljesítése céljából sajátjából költekezett, költségei megtérítését a megbízótól annyiban követelheti, amennyiben azokat a fennforgó körülményekhez képest szükségesnek tarthatta. E jogszabállyal szemben nem az a perdöntő tényállás, vájjon a készkiadások megtérítése kiköttetett-e, hanem az, hogy vájjon a készkiadások megtérítésének kötelezettsége kizáratott-e, vagy, hogy azok a felek megállapodása szerint a kikötött jutalomdíjban bennfoglaltatnak-e? Nyugdíjvalorizálás. 54. Í91í áprilisban évi 2200 K-val nyugdíjazott takarékpénztári főkönyvelő havi nyugdíja 100 aranykoronára valorizáltatott, de csak 1924 május 2-ától, azért, mert a nyugdíjas 1923 szept. 1-én tagadta csak meg a nyugdíj felvételét, keresetét pedig csak 192% május 2-án adta be. (Kúria 1925 ápr. 28. P II. 6556/1924. sz.) Indokok: A meg nem támadott irányadó tényállás szerint felperes 20 éven keresztül tisztviselője volt az alperessel egyesült V—i Takarékpénztár részvénytársaságnak ; 1914 április 1-én nyugdíjaztatván, évi nyugdíja 2200 K-ban állapíttatott meg. Ezt a nyugdíjai alperes 1923 szeptember l-ig fizette, amikor felperes a nyugdíj mennyisége körül felmerült vitából kifolyólag a nyugdíj felvételét megtagadta. Ennélfogva azon jogszabály alapján, hogy a szerződés az élet józan felfogásának és a méltányosságnak megfelelően teljesítendő — felperes nyugdíjának felemelését — helyesebben annak a pénzérték csökkenésére tekintettel megfelelő átértékelését jogosan követelheti. Alapos ellenben alperesnek az a panasza, hogy az átértékelés a kereset beadása előtt esedékessé vált nyugdíjra jogszabálysértéssel terjesztett ki, mert ha a nyugdíjra jogosított az igényének érvényesítésében tanúsított késedelmével a pénz romlásából folyó károsodás mérvének növekedéséhez maga is hozzájárult, az előbb lefolyt időre járó nyugdíj átértékelését nem követelheti, annál kevésbé, mert annak a lefolyt hosszabb időre való megállapítása a fizetésre kötelezettre súlyos terhet hárítana. Az átértékelésnek tehát a fennforgó esetben, miután felperes igényének érvényesítésében akadályozva nem volt, csak a kereset beadásától van helye.