Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVII. kötet (Budapest, 1925)

Hiteljogi Döntvénytár. 19 Nem vitás tényállás továbbá, hogy felperes 1918. óta pedig havonkint 500 K kegydíjat kapott, amely a hírlapírói nyugdíj kiegészítésére szolgált. A kegydíj keletkezésére nem azonos jogi természetű ugyan a nyugdíjjal, mert a nyugdíj a magánalkalmazottaknál a többi szolgálati járandóságokhoz hasonlóan rendszerint szerződésen vagy az ennek kiegészítő részét képező nyugdíjszabályzaton alapszik, míg a kegydíj önkéntesen vállalt szolgáltatás; rendszerint nyugdíjigény hiányában, de a teljesített szolgálatokra tekintettel, mint hogy azonban mindakettő ugyanazt a célt szolgálja, amennyiben úgy a nyugdíj, mint a kegydíj a megélhetés biztosítását célozza, minthogy továbbá az alperesi vállalat az említett kegydíjat a felperes részére hosszabb időn keresztül kiszolgáltatta és nem vonta kétségbe azt, hogy arra a felperes élete fogytáig számíthat, minthogy végül az alperes által fizetett havi 500 K a pénz értékének időközben bekövetkezett nagymérvű csökkenése miatt azt a célt, amelyre adatott, be nem tölti: nem sértett a fellebbezési bíróság anyagi jogszabályt, amikor a peresfelek vagyoni viszonyainak és a méltányosságnak figyelembevételével a felperes részére az alperes által eddig rendszeresen fizetett kegydíjat az ítéletében kitett összegre felemelte és alperest abban marasztalta. Valorizálás megtagadása. 20. A felek vétkessége nélkül teljesedésbe nem ment uételügylet alapján kapott vételár visszafizetését eladó ismételve felajánlotta, de a vevő visszautasította; a fizetni kész eladónak ily helyzetben a vételár bírói letétbehelyezése csak joga, de nem kötelessége. (J^m, ^ p 6033/i924. sz.) Indokok : Nem vitás, hogy az alperes az akkori úgynevezett vashivatalnak az 1919 június 21-ikén kelt azon levélbeli értesítése folytán, hogy a nála (alperesnél) történt összes előző rendelések, közöttük a felperes perbeli rendelése is, töröltettek és hogy mindezek az árúk másoknak utaltattak ki, már az 1919 július havában értesítette a felperest arról, hogy az annak idején az ő részére félretett árúk másoknak utaltattak ki és egyben az általa annak idején lefizetett vételár visszafizetését felajánlva, felhívta a felperest, hogy ez összeg felett rendelkezzék, ugyanily felhívást intézett nem sokkal ezután az akkori felperesi ügyvédhez, minthogy pedig a felperes mindezekre nem is válaszolt, 1921 december 3-án levéllel a vételár összeg visszafizetését a felperesi ügyvédnek, majd még ugyanezen hó 28-án magának a felperesnek újból felajánlotta és miután erre sem kapott választ, 1922 február 27-én ügyvédje útján (személyesen) még egyszer felajánlotta a visszafizetést a felperesi ügyvédnek és mert ez a pénz átvételét kifejezetten megtagadta, már másnap február 28-án a vételárösszeget időközi 5%-os kamataival együtt bírói letétbe helyezte a felperes részére. 2*