Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVII. kötet (Budapest, 1925)

6 Hiteljogi Döntvénytár. hozzájárulásra is alkalmas és amely alperesre nézve sem elviselhetetlen. Ezzel szemben nem perdöntő az az alperesi védekezés, hogy felperes állását nem betegség okából, hanem más jobb állás miatt hagyta el; mert alperes az 1916. évben felperes nyugdíjigényét elismerte és mert felperes e jövedelmező állást már évek óta nem tölti be, hanem legutóbb gyári munkás volt. Az erre ajánlott bizonyítás tehát jogszabálysértés nélkül mellőztetett. Valorizálás. 6. /. Közös vagyon kezelője a közösség megszűnésekor a rábízott vagyonról nem számolván s annak társára eső részét nem adván ki, vétkes késedelme következtében a pénz értékromlását megtéríteni köteles, de csak attól az időponttól kezdve, amikor a hitelező erre vonatkozó kérelmét előterjesztette. — //. Minthogy azonban az adós késedelme már a kereset beadásával beállott és vétkes volt, az 1923. évi XXXIX. tc. életbelépésétől kezdve a valorizálás kezdőpontjáig heti 2°/o, innét kezdve mérsékelt kártérítés ítéltetett meg. (Kúria 1924 dec 16 P n 2812/1924. sz.) Indokok: Közös vagyon kezelője a közösség megszűnésekor a rábízott vagyonról elszámolni és annak társára eső részét, mely a közösség megszűnésével reá nézve idegen vagyonná lett, ez utóbbinak kiadni tartozik; és ha azt ennek ellenére a visszakövetelő tulajdonosától elvonja : e vétkes késedelmének következményeként a pénz értékromlásának veszélyét viselni köteles. Ez értékromlás okozta kárt azonban csak attól az időponttól fogva lehet megítélni, amelyben a hitelező erre vonatkozó kérelmét előterjesztette; mert a pénzromlás állandó és fokozatos fennforgása mellett alperesnek a pénz értékcsökkenésével járó késedelme felperesre addig nem mutatkozik sérelmesnek, amíg ezt nem panaszolja és valorizációs kérelmét elő nem terjeszti. Minthogy pedig felperes átértékelési kérelmét csak az 1924 január 14-én tartott fellebbezési tárgyaláson terjesztette elő, a követelés valorizációja gyanánt csupán azt az árkülönbözetet lehetett megítélni, mely a marasztalási összegek után a magyar korona zürichi árfolyamjegyzésében 1924 január 14-étől a kifizetésig mutatkozni fog.