Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVII. kötet (Budapest, 1925)

HiIctjogi Döntvénytár. pesten akként volt teljesítendő, hogy az összeggel a felperes szabadon rendelkezhessék. Az alperes ezt a levelet megkapta s a tárgyalási jegyzőkönyvek és mellékleteik tartalma szerint nem is állította, hogy az ellen tiltakozott volna s így nzt kifogás nélkül tudomásul vette és annak tartalmához hozzájárult. Ezek szerint az alperes arra kötelezte magát, hogy a vételári a felperes részére akként fogja lefizetni, hogy azzal a felperes szabadon rendelkezhessék. Minthogy pedig az alperes tudta, hogy a felperes kültöldi cég és mint kereskedőnek tudnia kellelt azt is, hogy az akkor fennállott szabályok szerint magyarországi banknál fizetést külföldi honos részére, ennek szabad számlájára csak akkor teljesíthet, ha arra a Devizaközponl engedélyt ad, ennélfogva az alperes állal elvállalt, imént említett fizetési kötelezettség azt a kötelezettségvállalást is magában foglalja, hogy az alperes a felperes részére a nevezett banknál való fizetéshez a Devizaközpont engedélyét megszerzi. Az alperes nem is állította, hogy ilyen engedély megszerzése iránt bármilyen lépési is telt és hogy ilyen engedélynek részéről való megszerzése jogi akadályba ütközött, vagy egyébként lehetetlen volt volna. Ilyen tényállás mellett pedig a fellebbezési bíróság ítéletében előadott az a körülmény, hogy az alperes fia által 1923 július 20-ika táján megkísérelte a nevezett banknál a fizetési, de hogy otl a fizetést a tanuként kihallgatott K. (íy.-nek a fellebbezési bíróság ítéletében felhívott vallomása szerint azért nem fogadták el, mivel a felperes külföldi cég, a per elbírálását egyáltalán nem befolyásolja, sőt ez a fizetésmegkísérlés olyannak tekintendő, mintha az meg sem történt volna, mert a fennebb előadottakból folyóan az alperesnek ezen fizetésmegkísérlés sikertelenségéről előre is tudnia kellett s annak sikeressége érdekében még sem tett lépést és mert az irányadó tényállás szerint erről a fizetésmegkísérlésről és annak eredménytelenségéről a kereskedelmi forgalomban is megkívántató üzleti hűség követelményei ellenére a felperest egyáltalán nem értesítette, úgy hogy az alperesnek e körüli egész eljárása a jóhiszemű magatartás kívánalmainak sem felel meg. Mindezek folyományaképen az alperes olyannak tekintendő, mint aki a fizetést a lejáratkor elmulasztotta. Es az irányadó tényállás szerint nem fizetett akkor sem, amikor a felperesnek az 1923 július hó 27-én kelt C) és D) alattiakban foglalt intézkedése folytán nála a vételár felvétele végett W. (í. felperesi megbízott elsőízben 1923 augusztus hó 9-én megjelent, hanem utóbbi kezéhez is csak 1923 szeptember hó 8-án és csak 5.500,000 K-t, majd pedig 1923 szeptember 26-án 2.640,000 K-t fizetett. Ebből a tényállásból nyilvánvaló, hogy az alperes fizetési késedelembe esett, ezen késedelmének ideje alatt bekövetkezett koronaromlás veszélyét tehát a felek megállapodásához képest ő