Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVII. kötet (Budapest, 1925)

130 Hiteljogi Döntvénytár. Ezek az elbocsátási okok, minthogy alperes maga sem panaszolja, mintha felperesnek az igazgatóság egyik tagjával történt személyi összetűzése (a levél 5. pontja) az 1884: XVIÍ. tc. 94. §. b) pontja szerinti súllyal bírt volna, minthogy továbbá felperesnek a szerződési munka teljesítésére való képtelenségét (id. törvényszakasz e) pontja) alperes a nála kifogás nélkül tényleg eltöltött háromhónapi idő eltelte után már nem vitathatja: voltaképen mindaz ugyanazon szakasz g) pontjában szem előtt tartott tényálladék kérdése körül forognak. Az erre vonatkozólag megállapított tényállás az alperes felülvizsgálati támadásaival szemközt is irányadónak marad. Alperes ugyanis a fellebbezési tárgyaláson bizonyítást csak a tárgyalási jegyzőkönyvben és az ítéletben megjelölt kérdésekben, t. i. a felperes személyi sértő viselkedésére nézve és az üzleti eredményre vonatkozólag kért. Az első kérdés tekintetéből pedig a bizonyítás mellőzése a fent előrebocsátottak szerint az elkéselt érvényesítése miatt, míg a másikra nézve a fellebbezési bíróság által felhozott okokból helyes volt. Valamint kifogásolhatatlan a megállapított tényeknek az elbocsátás foganatba vehetésének szempontjából tett anyagi jogi megítélése is. Mert felperes az ügyködését a megállapított tényállás szerint ifj. B. J. ügyvezető igazgatónak az állandó felügyelete mellen, sőt többször (Nova részvények ügye, S. M. ügye) ennek a cselekvő részvételével folytatott módon végezte. Mert továbffá nem volt megállapítható, hogy felperes az intézetnek saját számlájára értékpapirost vásárolt volna, vagy hogy az ügyfelektől átvett megbízásokat ne az ezek kívánsága szerinti értelemben jDonyolította volna le, az pedig, hogy ezeket a maguk kívánta ügyletkötésekkel kár érte, nem esik a felperes felelőssége körébe. Az A.-féle ügy tényállása szerint továbbá az alperest semmi érdekhátrány nem érte; annak pedig a fellebbezési bíróság meggyőzően kifejtette az okot, hogy S. M. ügyében az értékpapirosok eladásának a lényleges birtokba jutásuk előtt történt, foganatba vétele miért nem veszélyeztette az alperes üzleti érdekét. Felperesnek felmondás nélkül e szerint a kir. Kúria megítélése szerint is jogtalanul történt elbocsátásához azonban a fellebbezési bíróság anyagi jogszabálysértéssel fűzte azt a következményt, mintha ez a felperesnek egy évi illetmények erejéig nyújtandó kártérítésre terjedne ki. Felperest ugyanis nem illette meg egy évi felmondási idő. Mert őt az 1924 február 1-én kelt levéllel az alperes részvénytársasághoz igazgatónak szerződtették ugyan, de a szolgálati ügyköre nem magának a részvénytársaságnak, hanem csak az üzlet egyik (bank és kereskedelmi) osztályának a vezetését foglalta