Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVII. kötet (Budapest, 1925)

112 Hileljogi Döntvénytár. fegyelmi bíróság azon ítéletek alapján a hűtlenség tényét megállapíthatta. (Kúria 1925 márc. 26. P. II. 5029/1924. sz.) Indokok: A közokiratokon nyugvó ítéleti tényállás szerint a felperes — utóbb nyugbéres Máv. raktári munkást — a nyugbérpénztári alapszabályok 33. §. értelmében halározathozatalra jogkörrel bíró kerületi bizottság az üzletvezetőség határozatának tudomásulvétele mellett azért fosztotta meg nyugbérétől, mert a felperes ellen lefolytatott bűnügyben hozott ítéletekből meggyőződést szerzett arról, hogy a felperes tényleges szolgálati állásában lopást követett el. Felperes az e határozat ellen, a végdöntésre hívatott ú. n. központi bizottsághoz (34. §.) fellebbezéssel nem élt: a kerületi bizottság határozata tehát jogerőre emelkedett. Felperesnek az a felülvizsgálati panasza, hogy a kerületi bizottság ezt a határozatot a felhívott alapszabályok 49. §. c) pontban foglalt eljárási szabályok megsértésével hozta volna és így a fellebbezési bíróságnak ezen az elvi alapon nyugvó ítélete, amellyel felperest a járandóságai iránti keresetével elutasította — megváltoztatandó lenne, azért alaptalan, mert a felperes, mint tényleges alkalmazott ellen folyt fegyelmi eljárás adataiból — így a B) alatti végzésből kitűnik, hogy a fegyelmi bíróság a fegyelmi eljárást a felperes elleni bűnügyi eljárás jogerős befejezéséig (1914 : XVII. 49. §.) felfüggesztette; s mert továbbá a bűnügy jogerős befejezése után a felperes, mint már nyugbérezett alkalmazott ellen eljárásra hívatott kerületi bizottság a bűnügyben hozott I. és II. bírói ítélet alapján a döntésének alapjául szolgáló azt a döntő tényállást, hogy felperes a Máv. rákosi rendező pálvaudvaron, ahol (1917-ben még) rendes s állandó szolgálatban volt, egy vasűti kocsiból két üveg konyakot jogtalan eltulajdonítási célzattal elvett s így lopást követelt el, a felhívott alapszabályok 19. §-ában jelzett, de itt feleslegessé vált, minden további utólagos vizsgálat nélkül önálló jogkörében megállapíthatta és pedig függetlenül attól a ténytől, hogy a bűnügyben használt semmiségi panasz folytán ítélkező m. kir. Kúria az 1919. évi XVI. néptörvényben biztosított közkegyelem alapján, felperes ellen a büntető eljárást az alsóbírói ítéletek egyidejű hatályon kívül helyezése mellett meg is szüntette ; a kegyelem gyakorlása ugyanis a kir. Kúriának már korábbi ítéleteiben elfoglalt jogi álláspontja szerint is a cselekmény magánjogi hatályát nem enyésztette el, hamis előadás útján történt megtévesztés, mint vitatott eljárási szabálytalanság esete — fenn nem forog. Való továbbá, hogy a felhívott alapszabályok a nyugbéres alkalmazottnak a Máv. kárára elkövetett «hűtlenség» vagy «csalás»