Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVII. kötet (Budapest, 1925)

Hileljogi Döntvénytár. Ennek az akaratnak kiderítésénél figyelembe veendő körülményekként pedig az alábbiak jelentkeznek: A B) alatti okirat kiállítása 1914 június hó 2-án, tehát még a szerajevói gyilkosság előtt történt; mikor a felek egyike sem gondolhatott a rövidesen bekövetkezett világháborúra és a legnagyobbmérvű előrelátással sem vehette számításba a minden eddig ismert mérveket meghaladó gazdasági összeomlás következményeit. A B) alatti okirat keltekor a svájci frank árfolyama 100 frankként 95 K 37Va f-ért tett ki és mindkét fél előtt ismeretes volt, hogy az Osztrák-Magyar Bank törvényileg kötelezve volt gondoskodni arról, hogy jegyeinek a külföldi váltók árfolyamában kifejezésre jutó értékét a koronaérték törvényes pénzlába paritásának megfelelően állandóan biztosítsa. A peresfelek tehát a B) alatti szerződés kiállításakor csakis azokat a kisebb és néhány aranypontot meg nem haladó árfolyamkilengéseket tarthatták szem előtt, amelyek a magyar korona és a svájci frank viszonyában időnként eloállani szoktak, de semmiesetre sem gondolhattak a világháború okozta gazdasági összeomlásból előállott arra a nagymérvű árfolyamcsökkenésre, amely a magyar korona értékét csaknem a semmivel tette egyenlővé. Hogy pedig a szerződő felek elgondolása akkoriban ez volt, ez okszerűen következtethető egyfelől a B) alattinak abból a tartalmából is, hogy a felek számításba vették a svájci frank árfolyamának esetleges csökkenését is, másrészt erre enged következtetni az 1914 július 27-iki F) alatti elszámolásból megállapítható az a körülmény, hogy alperes az ötven év tartamára vállalt árfolyamszavatossága ellenében azonfelül, hogy a felperes a svájci frank árfoly amesése esetén a különbözet megtérítésére is kötelezte magát, mindössze csupán 6250 K jutalékot kötött ki magának; ami egymagában kizárja azt a feltevést, hogy alperes ennek ellenében már egy törlesztési részletnél is a kapott jutalék összegét mintegy tízszeresen meghaladó kockázatot magára vállalt volna. Mindezek figyelembevétele és szorgos méltatása mellett a kir. Kúria arra a meggyőződésre jutott, hogy a felperes jogos igénye az árfolyamszavatosság alapján csnkis a felek által B) alattiba foglalt megállapodás létesítésekor szemük előtt lebeghetett mértékig terjedhet s ennek legnagyobb terjedelmét a svájci franknak akkori 95 K 377a f-es és a magyar korona 100%-os árfolyama közt jelentkezett: 4 625% különbözetben találta megállapíthatónak. Ezen megállapítás ellen nem lehet súlya a C) alatti okirat tartalmára történt felperesi utalásnak sem; mert a keresetben maga a felperes azt adta elő, hogy alperes a rendezés kérdésében hozzáintézett sürgetésekre csupán bíztató és halogató válaszokat adott, amelyek tartalma abban összegezhető, hogy mind-