Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVII. kötet (Budapest, 1925)

Hiteljogi Döntvénytár. ben oda áttette lakóhelyét, ezen a törvényen alapuló tényével fenn­tartotta mindazokat az igényeket, amelyek őt közszolgálata alap­ján a szolgálatadó állammal szemben megilletik, tekintet nélkül átköltözésének indító okára. Ilyen személyekkel szemben ezért törvény erejénél fogva hatályukat vesztetteknek tekintendők a közjogi jellegű államszol­gálati és ehhez hasonló szolgálati viszonyra vonatkozó mindazon intézkedések is, amelyek olyan feltételekhez kötik a szolgálati viszony fennállását és az ebből eredő jogokat, amelyek az említett tör­vénnyel szabályozott jogok gyakorlásával ellentétben állanak. Ezek közé tartoznak az előidézett rendeletek is, amelyek alap­ján az alperes a felperes igényének vele szemben való érvénye­síthetőségét kizárni kívánja. A fellebbezési bíróságnak a felek egyező előadására alapított, az e tekintetben egyedüli bizonyítékul szolgáló tárgyalási jegyző­könyvvel le nem rontott s ezért a Pp. 402. §-a értelmében meg­támadhalatlan ténymegállapítása szerint a felperes mint pályaőr Újvidék állomáson 1919 július 31-ig teljesített szolgálatot, amikor nyugdíjazták és nyugdíját a nyugbérpénztári szabályok értelmé­ben a Máv. szabadkai üzletvezetősége megállapította s ezt a nyug­díjat a megszállás után élvezte 1922 március 30-ig s ekkor a jugoszláv hatóságok a nyugdíj folyósítását abból az okból szüntet­ték meg, mert a felperes a magyar állampolgárság mellett optált. E miatt a felperes kénytelen volt 1922 június hó 10. napján a jelzett optálási és beköltözési határidőn belül, a megszállott terü­letről Magyarországba költözni s itt a m. kir. belügyminiszter el­ismerte a felperesnek magyar állampolgárságát. Az előadott jogi állapot szerint az alperesnek az a ténye, hogy a felperestől nyugdíjának folyósítását abból az okból tagadta meg, mert nem igazolta a felhívott rendeletekben előírt módon azt, hogy az elszakított területen való maradását az idegen köz­igazgatás tette lehetetlenné, jogtalan. Az anyagi jogszabályban megfelel ezért a fellebbezési bíró­ságnak a felperes nyugdíjigényét az alperessel szemben meg­állapító döntése és alaptalan az alperesnek ez ellen irányuló felül­vizsgálati támadása. Ugyanazért a m. kir. Kúria az alperest alaptalan felülvizsgá­lati kérelmével elutasította; a mennyiség kérdésében az eljárás folytatandó. = Ugyanígy a P. II. 3411/10'1925. sz. határozat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom