Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVI. kötet (Budapest, 1924)

26 Hiteljogi Döntvénytár. szabadul és hogy ilyenkor az árút ért veszély vagy bármily véletlen esély a tulajdonos terhére megy; mert ennek a jogszabálynak alkalmazhatóságát a fennforgó esetben, már az imént felhívott jogszabály is kizárja. Ennek folytán nem jöhet figyelembe az alperesnek az a panasza sem, hogy az elsőbíróság a szóbanforgó 500 drb zsáknak, mikénti elveszésére vonatkozólag a tényállást kideríteni elmulasztotta, s az alperes által ez irányban megajánlt bizonyítás felvételét mellőzte; mert, ha az a gabona, melynek szállítására ez az 500 drb zsák kölcsönadatott, Veszprém vármegye alispánja által közellátási célokra igénybevétetett is, a zsákokat pedig a veszprémi nemzeti tanács elrekvirálta is, s azokat aztán az oláhok elvitték; mindez az ügy jogi eldöntésére befolyással nem bírna annálfogva, hogy a felhívott jogszabály értelmében ezért az erőhatalomért is a felperesnek az alperes felelősséggel tartozik. A bíróság pedig lényegtelen tények megállapítását, s az arra vonatkozóan felajánlott bizonyítás felvételét jogszabálysértés nélkül mellőzheti. Ugyancsak nincs jelentősége annak a panasznak sem, hogy iratellenes volna az a megállapítás, mely szerint a zsákoknak bírlalója az alperes volt, holott azok a V. és B. cég, mint alperes főbizományosa illetve, annak herendi albizományosa birtokában voltak. Mert az előbb kifejtettek szerint az alperesnek a felperessel való jogviszonyában a bizományosok az alperes megbízottai voltak, azért a kárért is, mely a zsákokat ezeknél akár elháríthatlan esemény folytán is érte, a felperesnek a megbízó alperes felel. Alaposnak kellett azonban elfogadni azt a felülvizsgálati panaszt, mely szerint az elsőbíróság anyagi jogszabálysértéssel kötelezte az alperest 500 drb zsáknak természetben leendő szolgáltatására és nem 500 drb zsák után a kölcsönadástól a visszaszolgáltatásig folyó kölcsöndíjak fizetésére. Ugyanis a zsákkölcsönügylet lényegére és gyors lebonyolítást igénylő természetére tekintettel keletkezett és fennálló általános kereskedelmi szokás alapján kifejlődött bírói gyakorlat azt az anyagi jogszabályt állította fel, hogy zsákkölcsönzési ügyleteknél általában és nem csupán a hivatásos zsákkölcsönzők ügyleteire korlátozottan a kölcsön adott, de vissza nem szolgáltatott zsákok után a kölcsöndíj, más megállapodás hiányában rendszerint csak három hónapra, esetleg legfellebb csak amaz év végéig, melyben az ügylet köttetett, igényelhető és hogy a zsákoknak természetben való visszaadása iránti igény is csak ezen szokásos idő alatt érvényesíthető, annak elteltével pedig csakis a zsákoknak ezen idő elteltekori értéke követelhető. Ezen jogszabálynál fogva tehát a felperes is a hiányzó 500 drb