Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVI. kötet (Budapest, 1924)

146 Hiteljogi Döntvénytár. hátralékot német-osztrák koronákban követelheti és hogy az al­peres a felperest oly helyzetbe tartozott hozni, hogy a felperes a kereseti vételárhátralékot Bécsben tényleg megkapja. Ebből folyóan és figyelemmel még arra is, hogy a tényállás szerint az alperes a keresetben jelzett vételárnak már korábban kifizetett többi részét is valóságban német-osztrák koronákban fizette, nyilvánvaló, hogy az alperes a kereset tárgyát tevő hátra­lékos vételári összeget is valóságban német-osztrák koronákban tartozik a felperesnek megfizetni. Következésképen és a KT. 326. §. második bekezdésének második mondatában foglalt ren­delkezésre is tekintetlel, nincs törvényszerű alapja a fellebbezési bíróság azon ítéleti döntésének, amely szerint az alperest a 111,055 német-osztrák koronának az ítélethozatal idején fenn­állott budapesti árfolyama szerint megfelelő magyar koronaösszeg fizetésére kötelőzte. Nem bír e tekintetben helytálló alappal a fellebbezési bíróságnak a 6700/1922. M. E. sz. devizarendeletre való hivatkozása, mert ez a rendelet a felek által szerződésileg elvállalt fizetési kötelezettséget sem hatályon kívül nem helyezte, sem nem módosította, sem pedig a külföldi pénznemben vállalt fizetési kötelezettség teljesítését el nem tiltotta és lehetetlenné sem tette, hanem csak a devizaforgalmat szabályozta, az tehát az irányadó anyagjogi szabályoknak megfelelő alkalmazását egyálta­lában nem gátolja. Az előadottakból folyóan a fellebbezési bíróság ítéleti dön­tése a felhívott anyagjogi szabályba ütközvén, a felperesnek eziránt felülvizsgálati panasza alapos. Ezért a megtámadott ítéletet meg kellett változtatni és az ügy érdemében a rendelkező rész szerint kellett határozni. = Az 1922: XXVI. tc. 7. §-ában nyert felhatalmazás alapján 1922 no­vember 13-án 4255/1922. P. M. szám alatt kibocsátott rendelet 2. §-a szerint «a belföldi forgalomban árúért vagy egyéb szolgáltatásért a kir. állami jegyinté­zet engedélye nélkül tilos külföldi fizetési eszközöket adni, kikötni, vagy el­fogadni)). A rendelet életbeléptetése (1922 nov. 15.) előtt keletkezett ügyletekre e rendelkezések nem nyernek alkalmazást. 85. Az alkalmazott, ki a főnöke által elkövetett durva sértés után még egy és fél óráig dolgozik és csak aztán hagyja el állását, nem tekinthető felmon­dás nélküli kilépési jogáról lemondottnak. (Kúria 1923 szept. 4. P. II. 3977/192,2. sz.) A kir. Kúria: A felülvizsgálati kérelemnek részben helyt ad, a fellebbezési bíróság ítéletének a keresetet elutasító felülvizsgálati kérelemmel egyedül megtámadott rendelkezését részben és akként

Next

/
Oldalképek
Tartalom