Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVI. kötet (Budapest, 1924)

Hiteljogi Döntvénytár. KI vétele után a raktár főnökségnek megőrzés végett átadta, ahonnan azt ellopták. Kimondatott, hogy az U. Sz. 35., 38. és 39. §-ainak a kártérítés korlátozására vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók, amikor a podgyászt nem az utas vagy megbízottja helyezte letétbe, hanem az az utas személyén és akaratán kívül fekvő okból, a podgyászhordárnak a vasút terhére számítandó tévedéséből került a vasút birtokába, amely előzményre való tekintettel a megőrzés körüli gondosság a vasutat, a fennforgó esetben, fokozottabb mértékben terhelte. (Kúria 1923 jún. 26. P. IV. 5716/1922. sz.) A kir. Kúria: Alperesi felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: A megállapított és meg nem támadott tényállás szerint a felperes pocigyásza a fuvarozás befejezése után, a podgyász-hordár tévedéséből, harmadik személy birtokába került, aki, miután a tévedési észrevette, a podgyászt a Budapest-keleti pályaudvar raktárfó'nökségének megőrzés végett átadta, ezután pedig ismeretlen tettes a podgyászt a raktárból ellopta. A podgyász ekként már a vasútnak megőrzés végett történt átadás után veszett el; az Ü. Sz. 35. és 38. §-ai tehát, amelyek az útipodgyásznak a fuvarozás közben, illetve a podgyászhordár kezén történt elveszésére vonatkoznak, a jelen esetben nem alkalmazhatók; minélfogva az alperes a kártérítés mérve tekintetében az Ü. Sz. 35. (2.) bekezdése alapján 1918. évi nov. 24-én 369,088/1918. F. IV. a. sz. a. kiadott végrehajtási határozmányban foglalt korlátozásra akkor sem hivatkozhatik, ha az ő közegei részéről vétkes gondatlanság nem forog íenn; a vétkes gondatlanság megállapítása ellen irányuló felülvizsgálati panasz tehát külön elbírálást nem igényel; hanem a fenti tényállás mellett az alperes mint letéteményes felelős, akire nézve az ilven őrizetbe vétel az ő rendes üzemével járó teendők közé tartozván, a dolog elveszése esetében nem a másik fél tartozik a vasút vétkes gondatlanságát bizonyítani, hanem a vasút köteles bizonyítani, hogy az elveszés az ő hibáján kívül történt. Igaz ugyan^ hogy az Ü. Sz. 39. § ához tartozó III. végrehajtási határozmány az őrizetbe adott podgyász elveszése esetére szintén bizonyos korlátozott kártérítési tételt állapít meg. Ez azonban nem alkalmazható a jejen esetben, amikor a podgyászt nem az utas vagy megbízottja helyezte letétbe, hanem