Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVI. kötet (Budapest, 1924)

Hiteljogi Döntvénytár. 133 Ugyanis meg nem támadott ténymegállapítás, hogy a peres felek között terménykereskedés folytatására 1912. évben létesült közkereseti társasviszonynak az volt a lényeges feltétele, hogy míg alperes a szükséges tőkét szolgáltatja, addig felperes kizárólag személyes tevékenységével járul a társas cél eléréséhez és a terményüzlettel járó munkát egyedül ő végzi. A társas cél elérésének és ekként a társasviszony fennállásának tehát az volt a lényeges feltétele, hogy felperes állandóan oly helyzetben legyen, melyben e szerződéses kötelezettségét teljesítheti. Midőn azonban felperes 1914. évi november havában orosz hadi fogságba esett, melyből csak 1920. évi jün. 26-án, tehát majdnem hat év múlva tért vissza: önhibáján kívül oly helyzetbe jutott, amelyben lényeges szerződési kötelességeinek hosszú ideig meg nem felelhetett és ennélfogva annak a társasviszonynak a fenntartása, mely felperes személyes munkásságára volt aíapítva, a dolog természeténél fogva, lehetetlenné vált. Ezzel pedig bekövetkezett az az esemény, melynek beállásával a társasviszony feloszlási per lefolytatása nélkül önmagától és közvetlenül feloszlik. Minthogy pedig az elsőbíróság ítéletéből a fellebbezési bíróság által is elfogadott és meg nem támadott tényállás szerint 1914. évi november havától, vagyis felperes hadiszolgálatba vonulásától fogva a közkereseti társaság tényleg nem is működött, kétségtelen, hogy az említett esemény következtében a társasviszony tényleg fel is oszlott. Ennélfogva jogszabálysértés nélkül állapította meg a fellebbezési bíróság, hogy felperes sem a közkereseti társaság jelenlegi fennállásának kimondását, sem számadás előterjesztését nem követelheti. Ellenben sérti az anyagi jogot a fellebbezési bíróságnak az a döntése, mellyel alperest 1600 K tőkében és kamatában marasztalta. Ugyanis tényállás, hogy alperes, midőn a társasviszony felbontása után a dolog természetéből folyóan a társaság fennmaradt javainak értékesítéséről gondoskodott, ennél és az ebből eredő haszon elszámolásánál felperes atyjának, D. F.-nak közreműködését vette igénybe és az utóbbi által helyesnek elfogadott haszonból felperesre eső 1600 K-t felperes atyjának ki is fizette, aki azt fiának fel is ajánlotta, de ez azt el nem fogadta. Minthogy az iratok tartalma szerint D. F., felperes hadbavonulása után egy ideig segédkezett alperesnek a társasüzletben és annak lebonyolításában, minthogy felperes hadbavonulásakor ügyei ellátásáról nem gondoskodott és fogságba jutása után nem * gondoskodhatott, minthogy továbbá atyjánál közelebbi rokona nem