Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVI. kötet (Budapest, 1924)

1 Hiteljogi Döntvénytár. 131 oglalkozik ; eszerint az előrebocsátottakra való figyelemmel a nem kereskedő alperesnek a kereseti igény alapjául felvett ügyletére a KT.-nek vonatkozó rendelkezései nem is alkalmazhatók, hanem az a magánjognak a vállalkozási szerződésre vonatkozó szabályai szerint bírálandó el, amelyek értelmében alperes mint munkavállaló a munka teljesítése közben bekövetkezett kárért — ha csak azt nem valamely véletlen baleset idézte elő — felelős. A fellebbezési bíróság ítéletének tényállása szerint a kár az alperes mulasztása következtében úgy következelt be, hogy alperes a hordónak a szekérhez való megerősítése körül nem járt el a kellő gondossággal, így történhetett meg, hógy a szekér feldőlvén, a hordó arról lezuhant, több dongája és feneke eltörvén, a bor elfolyt. Alperes azonban azzal védekeztt és a fellebbezési tárgyaláson annak bizonyítására vállalkozott, hogy felperes megbízottja, aki a borszállítmányt kísérte, a hordók lekötésére használni szokott u. n. csaptató alkalmazását megtiltotta. Minthogy ennek valósága esetén alperesnek a kárért való felelőssége nem volna megállapítható: a fellebbezési bíróság lényeges eljárási szabályt sértett, amikor a jelzett ügydöntő körülményre nézve az ajánlott bizonyítást el nem rendelte és arra nézve a tényállást meg nem állapította. Ugyanezért ítéletért és eljárásért Pp. 543. $-a értelmében fel kellett oldani. = Az árúnak egyik helyről a másikra szállítása, amennyiben a szállítás tárgya a továbbítónak közvetlen őrizet végett nem adatik át, hanem arra maga a megbízó közvetlenül ügyel fel, nem fuvarozási ügylet, Dtár új f. XXXIV. 192. 1., III. f. IV. 48. 1. Fuvarozási ügylet csak akkor létesül, ha a fuvarozandó árú a fuvarozó birlalatába közvetlen gondozása és felügyelete alá vonatik. Hajóvontatás nem fuvarozás. Budapesti tábla II. G. 113/1904.. Keresk. Jog I. 111., Dtár új f. XXI. 34-4. I. 77. /. A KT. 98. §-a, amidőn felsorolja azokat az eseteket, amelyekben «a közkereseti társaság feloszlik)): azokat az okokat állapítja meg, melyek a közkereseti társaság feloszlását közvetlenül — ipso facto — eredményezik, azaz, amelyeknél a feloszlás és annak következményei azonnal beállanak, mihelyt a kérdéses ok bekövetkezett, anélkül, hogy ezeket az okokat a társaság feloszlásának előidézése céljából még külön keresetileg érvényesíteni kellene. Eszerint az azonnali feloszlás az általános szabály, 9*