Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVI. kötet (Budapest, 1924)

H6 Hiteljogi Döntvénytár. kiszolgáltatta, akkor a cseh koronának árfolyama Budapesten 6-35 magyar korona volt. A felperes az így mutatkozó különbözetet igényli, mert azzal ő károsodott, viszont az alperes jogosulatlanul gazdagodott, de igényli azon a címen is, hogy a KT. 348. §-a értelmében árleszállításhoz van joga. A felperesnek ez a felülvizsgálati panasza is alaptalan, mert a felek közt vételi ügylet keletkezett meghatározott árúnak megállapodás szerint való vételárért leendő szállítására, az alperes azt szállította, amit a vevő vásárolt, tehát a KT. 348. §-a nem nyerhet alkalmazást. De nem igényelheti a vevő az eladó szállítási késedelmére hivatkozással jogtalan gazdagodás címén sem azt a különbözetet, amellyel a vásárolt s külföldön átadandó külföldi pénz ára a belföldön a késedelem ideje alatt csökkent, mert a felperes azt kapta meg, amit vett, s így az ő rovására az eladó nem gazdagodott, mert viszont ő azt szolgáltatta, aminek szolgáltatására kötelezettséget vállalt. Mindezek alapján a felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítani kellett. = V. ö. Hitelj. Dtár XV. 70. 64. A pénzintézet, mely dollárról szóló csekk legjobb értékesítésével van megbízva, megbízója érdekét másként védi meg, ha az utalványozott belföldi avagy külföldi. Ha belföldi, úgy a megbízott tartozik a csekk beváltásáról gondoskodni, s ha ez addig nem volt eszközölhető, míg az amerikai kibocsátó aláírásának valódiságát el nem ismerte, tartozik az elismerés beérkeztéig az értékesítést függőben tartani s erről a megbízót értesíteni. Ha pedig az utalványozott külföldi, s így a csekknek valódiságáról való meggyőződés után történő leszámítolása jelentkezett volna annak legjobb értékesítéséül, akkor is a pénzintézet a kapott megbízásnak csak úgy felel meg, ha a csekk leszámítolásáról, annak valódiságáról való meggyőződése után gondoskodik és a leszámítolt összeget kikötött díjának levonásával a megbízónak nyomban folyósítja. (Kúria 1923 máj. 9. P. VII. 5180/1922. sz.)