Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XV. kötet (Budapest, 1923)

Hiteljogi Döntvénytár. rendelt vaspályák a KT. 398., 399., 40Ü., 402., 403., 410. és 423. §-ainak a fuvarozók kártérítési kötelezettségeire vonatkozó határozatait, sem a kötelezettség keletkezése, terjedelme és tartama, sem a bizonyítási teher tekintetében saját előnyükre szerződések — szabályok vagy külön megállapodások — által nem módosíthatják, illetve az ezzel ellenkező szerződések és megállapodások joghatállyal nem bírnak; végül a KT. 429. §. \. pontja szerint a vaspálya kikötheti, hogy a 399. §. szerinti kártérítés kiszámításánál alapul veendő érték a fuvarlevélben, rak- vagy podgyászj egyen kitett összeget, ih adatok hiányában pedig az eleve megállapított szabályzati tételt meg nem haladhatja. E §-ok egybevetéséből következik, hogy - amennyiben későbbi törvény eltérően nem intézkednék — a vasút a kártérítés mérvéi az üzletszabályzatban vagy ennek kiegészítő határozmányaihan megállapított szabályzati téléire korlátozhatja, de nem tilthatja el a feladót attól, hogy az árú értékét a fuvarlevélben, rakjegyen vagy podayászjegyen a szabályzati tételt meghaladó összegben jelölje meg. még pedia oly joghatállyal, hogy a szabályzati tétellel szemben ez az érték légyen irányadó. Ennyiben tehát a vasútnak azt a jogát, hogy a kártérítés összegéi előre meghatározott -tételben szabályozhassa, a KT. 424. és 429. S-ai korlátozzák. Ezeket a korlátozásokat azonban az 1892: XXV. te. 2. §Ta hatályon khiil helyezte, amikor a minisztériumot felhatalmazta, hogv a \asúti árúfuvarozás tárgyában Bernben, 1890 október 14-ikén létrejött nemzetközi egyezmém határozmányait, a vasúti üzletszabályzat módosítása útján, az egyezmény hatálya alá nem eső fuvarozási ügyletekre is rendeletlel kiterjeszthesse, még azon részeiben is. melyek a KT. rendelkezéseitől eltérnek. Már pedig a berni nemzetközi egyezmény 38. cikkéhez kiadott kiegészítő határozmányok szerint azon árúknál, melyekre nézve a vasutak az elveszés, hiány vagy megsérülés esetén megtérítendő legnagyobb összegei kikötötték, szállítási érdekbevallásnak ezen legnagyobb összegen túl nincs helye; alperes vasút tehát az Ü. Sz. »:'). §. második bekezdésében érvényesen kiköthette, hogy különleges üzemi viszonyokra való tekintettel az útipodgyász elveszése, hiánya vagy sérülése esetében nyújtandó kártérítést, a felügyeleti hatóság jóváhagyásával a díjszabásban bizonyos legmagasabb Összegre korlátozhassa; és a korlátozás életbeléptetésénél nem tartozott a feleknek oly jogot engedni, hogy a szabályzati tételnél magasabb szállítási érdeket bevallhassanak. Érvényesség szempontjából tehát alaptalanul támadja meg a felperes azt a végrehajtási határozmányt, melyet alperes a kereskedelmi minisztertől nyert felhatalmazás alapján az Ü. Sz. 35. §.