Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XV. kötet (Budapest, 1923)

Iliteljoyi Döntvénytár. 5 1 (Kúria 1921 dec. 14. P. II. 2299 1921 sz.) A kir. Kúria: Felperes felülvizsgálati kérelmét elutasítja. Indokok: Nem találta alaposnak a Kúria a felperesnek azt a felülvizsgálati panaszát, hogy anyagjogi jogszabály megsértésével állapította volna meg azt a fellebbezési bíróság, hogy az alperesek az 1919 aug. 20-iki lejárat előtt is jogosítottak voltak fizetni. Az 5151/1919. M. E. sz. kormányrendelet 4. $-a 2. bek. értelmében ugyanis az 1919 március 20-ika előtt keletkezett 1919 aug. hó 15-ike előtt még le nem járt követelésre hamisított fehérpénzben az utóbbi nap előtt történt fizetést a fizetett összeg egyötödét meghaladó részében meg lehet ugyan támadni, ha a hitelező a fizetést fenntartással fogadta el és az adósnak nem volt joga tartozását lejárat előtt kifizetni; a megtámadásnak tehát kellős előfeltétele van : hogy a hitelező fenntartással fogadta légyen el a fizetést, és hogy az adós ne legyen jogosult a lejárat előtti fizetésre. A meg nem támadott tényállásból megállapítható ugyan; hogy a felperes fenntartással fogadta el a fizetést, de ez még nem jogosítja fel arra, hogy a rendelet felhívott rendelkezése értelmében pótfizetést követeljen, mert a megtámadás másik feltétele nem forog fenn; nem pedig azért; mert bár a jelen esetben kézizálogról és azzal biztosított kölcsönügyletről tulajdonképen nincs szó. hanem ingó dologgal biztosított kölcsönkövetelésről és így az 1881 : XIV. tc 13. §-ának az a rendelkezése, mely kimondja, hogy a kézizálog visszaváltását a zálogjegy előmutatója - az adós — a zálogjegy lejárta előtt bármikor követelheti és a zálogüzlet tulajdonosa — a hitelező — a zálogjegyet terhelő kölcsön és zálogkölcsöndíj lefizetése mellett köteles a zálogtárgyat visszaszolgáltatni, az adott esetben nem talál alkalmazást; az alperesek azonban ennek dacára nem voltak elzárva attól, hogy a kölcsönösszeg kifizetését a lejárat előtt jogosan teljesíthessék. Az ingó dologgal biztosított jelen követelés tekintetében ugyanis a meg nem támadott tényállás szerint a kölcsönszerződés nem tartalmaz határozott lejárati határidőt, mert ebben csak az van kikötve, hogy a lekötött borok eladásakor a tőkét egészben vagy részben az eladás arányában tartoznak az adósok megfizetni: és az 1919. é\i augusztus 20-iki lejárat tulajdonképen csak a kamatnak eddig az ideig történt kifizetéséből állapítható meg : a lejáratnak ily módon történt megállapításából azonban csak az következik, hogy a hitelező felperes a lejárat előtt lekötött ingókra vonatkozólag a kölcsön behajtására irányzott jogcselekményt nem gyakorolhat; de ez nem zárja ki, hogy az adós alperesek a lejáratig a kölcsönt vissza nem fizethetnék; általános jogszabály ugyanis az, hogy az adós lejárat előtt is fizethet, hacsak ettől külön szerződési kikötéssel, vagy a feleknek a fennforgó körülményekből megállapítható szándéka