Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XV. kötet (Budapest, 1923)

128 Hiteljogi Döntvénytár. Döntő kérdés tehát a perben az, hogy akkor, amidőn a fel­peres az ő külföldi vevőinek a neveit az alperéssel közölte, az árú kiviteléhez szükséges szállítási igazolványok az alperes által megszerezhetők voltak-e vagy sem ? Ugyanis a felperes kereseti előadása szerint a peres ügylet megkötése alkalmával kiköltetett az is, hogy az eladó alperes az árúnak Ausztriába leendő kiszál­lításához szükséges, hivatalos szállítási igazolványokat megszerzi, még pedig azon osztrák vevő, illetve vevők nevére kiállítva, aki­ket a felperes utóbb — tehát az ügylet kötése után — meg fog nevezni. E kikötés mellett alperesnek az «ab feladóállomás Ausztriába garantált kivitellel)) teljesítendő szállítási kötelezettsége csak a felperes vevőinek, a közlése után állhatott be s így addig az al­peres az árüt a vasúthoz fuvarozni s azt szállításra feladni nem is tartozott, mert csakis e közlés megtörténtével juthatott abba a helyzetbe, hogy a felperes által megnevezett külföldi vevők ré­szére szóló szállítási engedélyeket szerződéses kötelezettségének megfelelően megszerezhesse. Az alperes azzal is védekezett, hogy akkor, amidőn ővele a felperes a saját vevőinek nevét közölte, az árú kiviteléhez szük­séges szállítási igazolványok megszerezhetők már nem voltak, mert a burgonya kivitele időközben kormányhatóságilag eltiltatott. Ha alperesnek ez a kifogása bizonyítást nyerne, nyilvánvaló, mi­ként az ügylet az alperesnek a saját hibáján kívül álló okból nem volt teljesíthető. Ennek a körülménynek tisztázása nélkül tehát a vitás jogkérdés érdemileg el nem bírálható, mert ennek a kifogásnak bizonyítása esetében a fentebb megjelölt anyagi jog­szabály alkalmazásának van helye. Minthogy azonban a kir. Kúria által döntőnek talált ebben a kérdésben, vagyis: hogy az 1919. év január havában a bur­gonya kiszállítása kormányhatóságilag el volt-e tiltva s hogy a tilalom hatálya mettől-meddig tartott, a fellebbezési bíróság a tényállás megállapítását mellőzte, sőt az ügyet e tekintetben ki­merítő tárgyalásban sem részesítette az' ítéletében elfoglalt ama helyt nem álló jogi álláspontja mellett, hogy ha a szükséges enge­dély megszerzése az alperes állította okból vált is lehetetlenné, ez az alperes rovására esik, és az alperest felelőssége alól nem mentesíti; így amennyiben a tényállásnak a fentebb kiemelt irány­ban leendő megállapítása nélkül az ügy eldöntésre nem alkal­mas a fellebbezési bíróság ítéletét és eljárását a Pp. 543. §-a alapján a rendelkező rész értelmében feloldani kellett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom