Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XV. kötet (Budapest, 1923)

Hü Hiteljogi Döntvénytár. eladta és alkalmazottainak a vevő által való átvételről nem gondoskodott, helyesen vonta le azt a következtetést, hogy a felperes alkalmaztatása az alperesnél megszűnt, annál is inkább, mert alperes nem adott annak kifejezést, hogy felperest az üzlet eladása után is szolgálatában kívánta volna megtartani; ellenkezőleg az 1920 ápr. 15-én felpereshez írt [D) 2. a.] levélben azt jelentette ki, hogy felperes az alperes tulajdonát képező árú vagy pénz felett nem rendelkezhet és hogy a követelések felől ő maga intézkedik. Alaptalan tehát alperesnek az a támadása, hogy az üzlet eladásával a felperes alkalmaztatása meg nem szűnvén, az év hátralevő részére díjazást nem követelhet. Nem fogadható el alaposnak alperesnek az a védekezése sem, hogy az eladott üzletnek mindjárt az eladás után felperes lett a tulajdonosa, az alperes üzleti telepén hatósági engedélyt kért és így további alkalmaztatását maga tette lehetetlenné ; mert a meg nem támadott irányadó tényállás szerint alperes a budapesti üzletét, amelyben felperes alkalmazva volt H. I.-nak adta el, aki azonban az üzlet vezetéséhez szükséges szakképzettséggel nem rendelkezvén, felperest vette maga mellé társnak, aki az iparengedélyt megszerezte és az üzlet az ő cége alatt vezettetik. Felperes tehát az üzletnek nem tulajdonosa, hanem a vevővel létesített mepállapodás folytán vezeti az üzletet. Alaptalan alperesnek az a panasza is, hogy felperest a KT. 59. §. 1—3. pontja alapján jogosítva volt felmondás nélkül elbocsátani ; mert az irányadó tényállás szerint alperes ellen árdrágítás miatt eljárás létetvén folyamatba, felperes ezt- alperesnék tudomására hozta, a ki képviseletével dr. B. E. a cég ügyeiben eljáró ügyvédet megbízta; ebből folyólag adott át felperes az üzletpénztárából 10,000 K-t a nevezett ügyvédnek, ezt alperesnek bejelentvén, ez azt tudomásul vette. Felperesnek e tényei pedig nem szolgálhatnak alapul arra, hogy a KT. 59. §., helyesebben az ipartörvény 94. §-a értelmében a szolgálatból felmondás nélkül azonnal elbocsáttassék. Nem sértett tehát a fellebbezési bíróság anyagi jogszabályt, amikor az elsőbíróságnak alperest a felperes részére 1920. évi május-december hónapokra járó javadalmazása fejében 4000 K tőkében és jár. marasztaló ítéleti rendelkezését helybenhagyta. Ugyanazért a felülvizsgálati kérelemnek erre vonatkozó része> mint alaptalan, elutasítandó volt.