Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XV. kötet (Budapest, 1923)

90 Hiteljogi Dönlvéntjlár. fellebbezési bíróság tévedett a fenti anyagjogi szabály alkalmazásában akkor, amidőn a rendeletnek olyan értelmet tulajdonított, hogy az a felülbélyegzéssel el nem látott bankjegyeknek a magánforgalomban való használatát 1920. évi március hó 18-tól 28-ig megengedné. Téves ez a jogi álláspont annyival is inkább, mert a rendelet további intézkedésében teljes határozottsággal ismétli, hogy ezekkel a jegyekkel 1920. évi március 18-tól kezdve csak abban az esetben lehet érvényes fizetést teljesíteni, ha azok magyar felülbélyegzéssel már elláttattak, következéskép a március 18-án túl ily jegyekkel teljesített fizetésekhez elvileg a magánjogi hatálytalanságot fűzi, a március 28-án túli határidőn illető rendelkezésnek lényege a rendelet szerint csak az, hogy ezen a határidőn túl a felülbélyegzéssel el nem látott bankjegyeknek fizetési eszközökként való használatát a rendelet büntetőjogi következményekkel is sújtja. • Minthogy pedig az ítéleti tényállás szerint alperes 1920. évi március hó 19-én a felperestől 71,000 koronán megvásárolt pár ló vételárát magyar felülbélyegzéssel el nem látott osztrák-magvar bankjegyekben teljesítette, a kir. Kúria az alábbiakra is tekintettel, a törvényes fizetési eszköz jellegét vesztett bankjegyekkel teljesített fizetést a felperes jogviszonyában hatályosnak nem tekintette. Nincs kizárva ugyan, hogy a szerződő felek a bankjegyfelülbéfyegzésből eredő jogkövetkezményeket szerződésszerűig egymásra hárítsák, az ily megállapodás azonban feltételezi, hogy a hitelező, akire ily következmény ráhárul, tudomással bírjon a megállapodás alkalmával arról, hogy a felülbélyegzési rendelet valóban megjelent. A fellebbezési bíróság ebben a perben ítéleti további tényállásként azt állapította meg, hogy az 1920. évi március hó 19-iki fizetéskor maga felperes óhajtotta azt, hogy a vételár le nem bélyegzett — sima — bankjegyekben egyenlíttessék ki. A rendelet 1. §-ának második bekezdése értelmében, ha a felek a rendelet életbelépte előtt felül nem bélyegzett, de a rendelet szerint felülbélyegzés alá eső bankjegyekben való fizetést kötötték ki, az ily kikötést a rendelet hatálybaléptének napjától kezdve ügy kell tekinteni, mintha a felek a magyar felülbélyegzésű bankjegyekben való teljesítésben egyeztek volna meg. Az intézkedésben rejlő jogi hasonlatosság elve alapján, hogy a feleknek a rendelet hatálybalépte után (márc 19-én) létesült fenti megállapodásához a kellő jogi hatály fűződjék s hogy ekként a törvényes rendelkezés alól, azt megszorítva, kivétet állapíttassák meg, döntő jelentőségű az, hogy a felperes az 1920. évi március hó 19-ik fizetéskor tudatában volt-e annak, hogy a felülbélyeg-