Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XV. kötet (Budapest, 1923)

Hiteljogi Dönt vény tár. 77 nek kell tekinteni, akinek felmondási ideje — két évet meghaladó szolgálatára való tekintettel — hat hónap. Az idézett rendelet 2. §-a értelmében a felmondás csak a hó utolsó napjára szólhat. Minthogy pedig a fellebbezési bíróság ténymegállapítása szerint alperes felperesnek 1920 május 15-én, június 30-ára mondott fel: a felmondás joghatályoson csak 1920 november 30-ára szólhatott és ezért felperesnek igénye volt az 1920 május 31-ig járó fizetésére, mint megszolgált illetményére, továbbá hat havi felmondási időre járó fizetésre. Tekintve, hogy alperes e címeken csak az 1920 június 30-áig járó fizetést adta ki: ennélfogva a nem vitásan 1700 K-át levő illetményeket további öt hóra kiadni köteles. A fellebbezési bíróságnak az a döntése tehát, mely felperes részére csak hat háti felmondási időt állapított meg, anyagi jogszabályt sért. Ezért a felülvizsgálatnak helyt adva, a fellebbezési bírósáii ítéletét megváltoztatni és alperest 5 X 1700 = 8500 K tőke fizetésére kötelezni kellett. » .* * = Gyógyszertár szükségletének, gyógyszereknek beszerzése és nyilván forgalomba hozása végett kötött ügyletek a KT. 2o8. § i. pontja értelmében kereskedelmi ügyletek, melyeknél a felelősség egyetemleges. Hitelj. Dtár X. 250. — A gyógyszeresek társulására a KT.-nek a közkereseti társaságra vonatkozó rendelkezései alkalmazandók. Hitelj. Dtár XI. 1. — A korábbi gyakorlat a gyógyszerészsegédet nem tekintette kereskedősegédnek. Dtár r. f. XXII. 80., Dtár új f. XVIII. 286., III. f. IX. 42. 43. Az 1910/1920. M. E. sz. rendelet értelmében a visszafogadott alkalmazottak munkabérösszegének megállapításánál elsősorban az az összeg irányadó, amelyet a munkaadó-vállalatnál az alkalmazott által a bevonuláskor betültötthöz hasonló munkakört ellátó alkalmazottak a szolgálati viszony felújítása idején élveztek, a más hasonló vállalatnál alkalmazottak fizetésének az összege pedig csak akkor volna irányadóul veendő, ha nem lehetne megállapítani azt, hogy az alkalmazó-vállalatnál hasonló munkakörben alkalmazottaknak mennyi a fizetése.