Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIV. kötet (Budapest, 1922)
46 Hileljogi Döntvénytúr. sárolta, az úgynevezett tanácsköztársaság rendelkezései következtében köztulajdonba volt véve (szocializálva), nem vitás az sem, hogy M. 1., aki a kérdéses adásvevési szerződés létrejöttekor az alperes szociálizált üzeménél is alkalmazva volt, az üzem felett rendelkező munkatanács elnökének M. F -nek (aki különben a proletárdiktatúra előtt az alperes cégvezetője is volt) utasítására vette meg felperestől a 27 q 30 kg mennyiségű szénát 250 K métermázsánkénti egységárban, és nem vitás az sem, hogy a megvásárolt szénmennyiség az alperes szocializált üzemébe került, és az üzem folytatásához használt lovak takarmányozására lett felhasználva. Alperes azt vitatta, hogy a kérdéses szerződés — mint adásvevési jogügylet — nem állhat meg, mert az annak megkötésénél az alperes szocializált üzeme részéről közreműködött közegek, — az alperes irányában fennállott korábbi szolgálati viszonyuk dacára — nem tekinthetők az alperes megbízásából s annak nevében eljártaknak, és így alperes felperessel szemben legfeljebb gazdagodása erejéig felelhet, amely gazdagodása azonban csakis annak az ú. n. hamis fehérpénznek a kereseti összeg névértékének megfelelő összege erejéig terjedhet, amely hamis fehérpénz a tanácsköztársasági rendszer bukása után (1919 aug. 7-én) a birtokában maradt. Alperesnek ez az érvelése sem állhat meg, mert az időközben hatályba lépett 1360 1921. M. E. számú kormányrendelet 1. §-a értelmében az úgynevezett tanácsköztársaság idejében a köztulajdonba vett vállalatok tekintetében létrejött jogi tények alapján jogosultnak és kötelezettnek — a rendeletben írt és itt fenn nem forgó kivételektől eltekintve — a köztulajdonba vett vállalatnak azt a tulajdonosát kell tekinteni, aki a vállalatnak 1919 augusztus 7-én tulajdonosa volt. Ugyanennek a rendeletnek 2. $-a értelmében a fentemlített időben kötött ügyletet már a rendelet erejénél fogva általában érvényesen létrejöttnek kell tekinteni. Már pedig az nem vitás, hogy 1919 aug. 7-én alperes cég volt a kérdéses vállalatnak a tulajdonosa, minélfogva a kérdéses szerződés, mint adásvevési jogügylet, érvényesen létrejöttnek tekintendő. Nem állhatnak meg továbbá az alperes részéről felhozott azok a felülvizsgálati panaszok, amelyek az alperes által vitatott láncolatos kereskedés és árdrágítás fennforgására vonatkoznak, valamint nem állhat meg alperesnek az az érvelése sem, hogy a vételár összegének megfelelő névértékű, ú. n. hamis fehérpénzben elébb felperes atyjánál történt felkínálásával, majd annak bírói letétbe helyezésével szerződési kötelezettségének mindenek-