Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIV. kötet (Budapest, 1922)

20 Hiteljogi Döntvénytár. 15. Az a megállapodás, hogy a vevő a uélelárát «kékpénzbem) köteles fizetni, kötelező. A tanácsköztársaság direktóriumának kényszere alatt fehérpénzben elfogadott fizetés nem szerződésszerű és arra nem alkalmazható az 5151/1919. M. E. sz. rendelet %. §-a első bekezdésének az a rendelkezése, hogy azt a fizetést, amely 1919. évi augusztus hó 15-ike előtt történt, nem lehet megtámadni azon az alapon, hogy az ilyen fizetés fehérpénzben teljesíttetett. — A hitelezőre tényleg gyakorolt kényszernek a fizetés hatályossága szempontjából való jelentősége kérdésében közömbös az, vájjon az adós alperesnek a kényszer gyakorlásában volt-e közvetlen része vagy nem. (Kúria 1921 íebr. 24. P. II. 14/1921. sz.) A kir. Kúria: Alperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. indokok: Az irányadó tényállás szerint felperes az általa alperesnek 1919. évi július közepe táján 13.-200 K-ért eladott lovai vételárának 11,800 K-nyi részére nézve, amelyen felüli 1400 K-t a vevő alperestől ü. n. «kékpénz))-ben kapta meg, határozottan kikötötte, hogy alperes azt is «kékpénz»-ben köteles neki megfizetni. Meg van az is állapítva, hogy alperes a 1 1,800 K-t neki, jóllehet ő a tizetés ezen módja ellen tiltakozott. 1919. évi július havában ú. n. dehérpénz)>-ben fizette ki és hogy felperes ezt a «fehérpénz»-t csakis az ú. n. tanácsköztársaság ráczkevei direktóriumának kényszerítő rendelkezése folytán vette át. A dolog természeténél fogva, de az 5151/1919. M. E. sz. rendelet 3. £-a és a 463 1920. M. E. sz. rendeletnek özt a szakaszt értelmező 1. §-a rendelkezéséből lolyóan is az a megállapodás, hogy alperes a vételárt felperesnek kékpénzben köteles megfizetni, alperesre nézve kötelező. E megállapodással szemben tehát, minthogy ennélfogva alperes a fizetést szerződésszerűen csupán kékpénzzel teljesíthette, a fehérpénzzel eszközölt szóbanforgó teljesítésre annál kevésbé alkalmazható az 5151 1919. M. E. számú rendelet 4. §-a első bekezdésének az a rendelkezése, hogy azt a fizetési, amely 1919. évi augusztus 15-ike előli történi, nem lehet megtámadni azon az alapon, hogy az ilyen fizelés