Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIII. kötet (Budapest, 1921)

24 Hiteljogi Dölvénytár, Az ekként való biztosítás iránti megállapodás magának a vételi (szállítási) ügyletnek körébe tartozó mellékkikötés, amely tehát csakis a főügyletben résztvevő' szerződő felek közt létesülhet, mert a vételár biztosítása csakis az eladó érdekében, viszont a biztosítás szolgáltatása csak a vételár fizetésre kötelezett vevőnek terhére köthető ki. Az, hogy a biztosítás nyújtására kötelezett vevő a biztosítandó összeget a sajátjából teszi-e le valamely pénzintézetnél, vagy azt helyette s a vele történt megállapodás alapján más szolgáltatja-e be a letéteményes pénzintézethez, nem változtat a meghitelezés tekintetében kizárólag a vételi szerződést kötő felek között létrejött jogviszony lényegén, mert a meghitelezés útján való biztosítás ez utóbbi esetben is, az eladóval szemben erre kötelezett vevő által nyujtottnak tekintendő, az ő rendelkezése folytán, a meghitelezési összeget tényleg szolgáltató harmadik személy tehát nem lép be a főügyletbeli szerződő felek közti jogviszonyba és a vevővel szemben nem a meghitelezési, hanem a kettőjük közt létrejött megbízási ügyletből folyóan teljesít. A meg nem támadott ténymegállapítás szerint a felperes azzal bízta meg alperest, hogy díjazás ellenében fizessen le a saját tőkéjéből a wieni Union banknál 43,500 román leit akként, hogy ezt az összeget az Union bank 5500 kgr egészséges száraz gyapjú feladását igazoló, a felperes címére kiállított fuvarlevélmásodlat bemutatójának fizesse ki abban az esetben, ha az árú az 1916 szept. 15. napjáig Predeál határállomásra megérkezik. Tényként van továbbá megállapítva az is, hogy a felperes az alperes által nyújtandó hitelösszeg fedezetéül letett az alperesnél 25,000 K-át azzal a kikötéssel, hogy a román 43,500 lei, s a fedezetül szolgáló 25,000 K napiárfolyam közti különbözet akkor lesz az alperesnek megfizetendő, ha a kérdéses árú a kitűzött határnapra Predeál állomásra megérkezik, s a fuvarlevél másodlat birtokosa a wieni Union banknál letett akkreditivát az 1916 szept. 15. napjáig felveszi. Eszerint a tényállás szerint a fuvarlevélmásodlat birtokosával szemben nem az alperes, hanem a felperes, mint az eladóval szerződő fél nyújtotta a meghitelezés útján a biztosítást az eladónak, aminek foganatosítása körül az alperes csak a vele folyószámla összeköttetésben álló felperes megbízásából járt el akként, hogy a leteendő összeg megszerzésére és a letéteményeshez való beszolgáltatására díjkikötés mellett vállalkozott. A peres felek közölt tehát nem meghitelezési, hanem az alperes részéről való hitelnyújtással kapcsolatos megbízási ügylet jött létre, amiből az irányadó jogszabályok, értelmében önként folyik, hogy a felperes mint megbízó, az alperesnek mint megbízottnak a megbízás kö-