Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIII. kötet (Budapest, 1921)

ffileíjógi Döntvénytár. 2. /. Nincs oly jogszabály, amely kimondaná, hogy azt a forgatmányost, aki kelet és lejárat nélküli elfogadmány jogszerű birtokába jutott, a V.T.93. §-a által megengedett utólagos kitöltés dacára a V. T. 98. $-ában megállapított jogosítvány meg nem illeti, s az ilyen jogutód nem tekinthető a váltónak váltói úton birtokába jutott jóhiszemű forgatmányosnak, hanem csupán magánjogi értelemben vett jogutódnak, engedményesnek, akivel szemben a jogelődhöz való jogviszonyból meríthető összes kifogások megtehetők. — //. A házastársi szoros benső viszonyból folyóan a házastársakat érdeklő jogügyleteknél az egyik házastárs tudomása rendszerint a másik házastárs tudomását is megállapítja, a megbízotti viszonyból pedig egyenesen következik, hogy a megbízottnak a megbízás jogkörében tudomására hozott tények a megbízó tudomására jutottaknak veendők. — ///. A közhatósági közegek jogosan csak a tői vényes korlátokban belül intézkedhetnek, ennélfogva minden olyan közbenjárás, amely nem céloz mást, mint' azt, hogy a közhatósági közeg törvényes jogkörének keretében eljárjon, felesleges. Aki tehát ennek dacára a közhatósági közegeknél feleslegesyljárások és közbenjárások végzésére díjazás mellett vállalkozik, oly ténykedésre vállalkozott, amely ténykedések alkalmasak a közhatóságokba helyezett közbizalom megrendítésére. Ezért az ily féle vállalkozásokat tilalmasaknak és a közerkölcsökbe ütközőknek kell tekinteni, s az ily eljárások végzéséért kikötött díjazásból származtatott követelések bírói oltalomban nem részesülhetnek. (Kúria 1918 okt. 15. P. IV. 2872 1918. sz. a.)