Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIII. kötet (Budapest, 1921)

Hiteljogi Döntvénylát. követelése az olt felhívott vállófizjetési meghagyás kelte napján alperesekkel szemben §012 K 80 f tőke, ezután 1915 jan. 7-tó'l 1916 jún. 15-ig járó nyolc %-os, azontúl pedig hal %-os Kamat és egyharmad % váltődíj erejéig állolt fenn; — aminek következtében az említett váltófizetési meghagyásnak csupán ezt meghaladó részéi helyezi alperesekkel szemben hatályon kívül; továbbá az alperesek által a felperesnek fizetendő toké öszszegét 1456 K 59 f, szóval egyezernégyszázölvenhat korona 59 f-re leszállítja; az alperesekéi viszonkereselüknek a jelen kereset alapjai ' képező négy darab váltó kiadása iránti részével elutasítja. Indokok: Alapos a felperesnek az a panasza, hogy a fellebbezési bíróság anyagjogi szabályt sértett azáltal, hogy a felperes követelésének felszámításánál váltódíjat számításba nem vett s áfcvént a felperest egyharmad % váltódíj iránti kereseti igényével elutasította. A váltótörvény 50. §ra szerint ugyanis a visszkeresetre jogosult váltóbirtokos,— amilyen a felperes is egyharmad %-os váltódíjat is igényelhet és ez a váltódíj a vállóbirlokost a moratóriuinfelolTló rendelet 22. §-ának i-ik bekezdése szerint abban az esetben is megilleti, lm a váltót a moratóriumi rendeletek intézkedései folytán nem óvatollatla, vagy mint a felperes leílr, a váltót a moratóriumi rendeletek intézkedéseire tekintettel, szükség nélkül óvatollatla. Ezek szerint tehát a felperest a vállólizetési meghagyás kibocsátásakor fennállolt 5012 K 80 f váltótoké után az egyharmad % váltódíj jogszerűen megilletvén, a 1 6 K 70 f-t kilevő ez a váltódíj a felperes követelésének felszámításánál számításba veendő. E részben tehát a felperes felülvizsgálali kérelmének helyet kellelt adni és a fellebbezési bíróság ítélelének részben való megváltoztatásával ki kelíett mondani, hogy a vállófizelési meghagyás kibocsátásakor a felperes követelése a fellebbezési bíróság ítéletében kitett tőkén és annak kamatain felül 1G K 70 f váltódíj erejéig is állolt fenn és a váltófizetési meghagyásnak csupán ezl meghaladó részét kellett az alperesekkel szemben hatályon kívül helyezni. Alapos a felperesnek az a panasza, hogy a fellebbezési bíróság őt a jelen kereset alapját képező négy darab váltó kiadására az alperesi viszonkeresetnek e részben is helyadása mellett, anyagjogi szabály megsértésével kötelezte. E pernek végeredménye szerint ugyanis az alperesek a jelen kereseti négy darab s a feut említett ötödik 2600 K-ás \áltón -alapuló tartozásukat még teljesen ki nem fizették, s a még hátralékos 1156 K 59 f tőkének és kamatának megfizetésére köteleztetlek. Minthogy pedig a váltótörvény 39. ^-ának abból a