Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XII. kötet (Budapest, 1920)

Hiteljogi Döntvénytár. (Budapesti kir. tábla 1917 szept. 18. P. II. 4151/1917. sz. a.) A budapesti kir. tábla: Felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: A meg nem támadott tényállás szerint alperes a felperesnek 1915 nov. 14-én 1915 dec. 15-re felmondott, de felperes ezen felmondás dacára 1915 dec. 15. után is folytatta tevékenységét az alperes üzletében mindaddig, míg 1916 február hó vége felé népfelkelői szolgálatra bevonult. Felperes az 1917 január 19-én tartott tárgyaláson — a jegyzőkönyv szerint — maga azt adta elő, hogy besoroztatása 1915 szept. 27-én történt ; felülvizsgálati kérelmeben pedig elő­adja, hogy ezt az alperesnek bejelentette; ellenben azt, hogy alperes a felmondást visszavonta volna, az iratok szerint a felek egyike sem állította és ez tényként meg nem állapíttatott. Ily tényállás mellett az, hogy felperes 1915 dec. 15. után is, az 1916 február végén történt bevonulásig az alperes szol­gálatában maradt, nem lehet más, mint a felek között akar ki­fejezetten, akár hallgatag létrejött oly megállapodásnak az ered­ménye, mely szerint az eredetileg egy hónapra eszközölt fel­mondás a bevonulásnak rendeletileg előre meghatározott és köz­tudomású időpontjáig, vagyis összesen három hónapot valamivé! meghaladó időre meghosszabbíttatott. Ebből következik, hogy a felperes, aki saját álláspontja sze­rint csak három havi felmondásra tarthatott igényt, ebben a fel­mondásban már teljes mértékben részesült; további felmondási időre, -illetve az ennek megfelelő további illetményekre tehát jo­gos igénye nincs; és így ezzel a jogi állásponttal ellenkező pa­naszai annál is inkább alaptalanok, mert az általa felhívott jog­szabályok közül a kereskedelmi törvény 56. §*a a szolgálat tel­jesítését gátló vétlen balesetre, az ipartörvény 96. §-ának 3. be­kezdése pedig nem a háborús katonai szolgálat, hanem a tör­vényszerű évenkénti gyakorlat céljából történt behívásra vonat­kozik; míg a 4118/1915. M. E. számú rendelet a jelen esetben azért nem lehet irányadó, mert a lelek közti szolgálati szerződéi a meg nem támadott tényállás szerint, 1914 dec. 9 én keletke­zett, és a hivatkozott rendelet annak 1. §-a értelmében, csak az 1914 július 25-ike előtt létrejött szolgálati szerződésekre alkal­mázható; és így a felperes annak a kimondását sem kérheti, hogy alkalmaztatása csak szünetel és a gátló ok elmulta után meg lesz újítható. Végül alaptalan az a panasz is, mely a leszolgált időre esc természetbeni járandóság tekintetében megállapított tényállás ellen irányul: mert a bizonyítékok mikénti mérlegelése — a Pp. 534. §-ának 3. bekezdésében felsorolt megtámadási alapok valamelyi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom