Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XI. kötet (Budapest, 1918)

Hileljogi Döntvénytár. A kir. törvényszék M. H. tanú vallomása alapján bizonyítottnak fogadta el alperesnek azon állítását, hogy a felperesnek ajánlott lóherét nevezett tanúnak 1914 okt. 13-án délután 6 órakor adta el. Alperesnek az az érvelése, hogy ajánlatát csak feltételesen s nem kötelező hatállyal tette meg, nem alapos. Megcáfolja ezt az ajánlatát tartalmazó távirat, melynek tartalmából nem tűnik ki az, hogy fenntartotta volna magának az ügylet megkötéséhez való utólagos hozzájárulását. Az (radhatom)) kifejezés feltételt nem foglal magában, ezen kifejezés használata csakis arra enged következtetni, hogy alperes tudtára kívánta adni felperesnek, hogy a közölt árat utolsó árnak tekinti. Ellenben alaposnak találta a kir. törvényszék alperesnek azon érvelését, hogy felperes elfogadási nyilatkozata a válaszadás a rendes körülményekhez képest szükséges idő eltelte után érkezett meg. A KT. 315. S-a a távollevők által kötendő ügyleteknél az elfogadási nyilatkozat megtételének idejére nézve rendelkezést nem tartalmaz, minélfogva e tekintetben a 314. §-nak azon rendelkezése az irányadó, hogy kikötés hiányában az ajánlatra azonnal megteendő az elfogadási nyilatkozat. A 315. §. csak a lekötelezési idő tartamára nézve rendelkezik és pedig olyképen, hogy az ajánlattevő annyi ideig marad lekötelezve, amennyi rendes körülményekhez képest a válaszadásra szükséges. Jelen esetben a távirati ajánlatban távirati válasz köttetvén ki, alperes lekötelezési idejének megállapításánál az az idő az irányadó, mely a rendes körülményekhez képest szükséges volt a kérdéses távirati válaszadásra. Tekintettel már most arra, hogy felperes Bethlenben távirdahivatal székhelyén lakik, alperes pedig a távirati választ szintén távirdahivatal székhelyén Désen várta: tekintettel továbbá arra, hogy a táviratváltás nem egy nagyforgalmú vonalon, hanem egy kisebb forgalmú vonalon történt, valamint tekintettel a dési távirdahivatal lőnökének 14. sorszám alatti azon hivatalos értesítésére, hogy rendes körülményekhez képest egy Bethlenbe címzett távirat a választávirattal együtt egy óra alatt elintézést nyerhet, a kir. törvényszék megállapíthatónak találja azt, hogy alperesnek felperessel szemben való lekötelezési ideje délután 6 órakor már meg volt szűnve s hogy ebben az időpontban alperes jogosult volt a lóheréjével szabadon rendelkezni, azt másnak eladni. Az a körülmény, hogy rendes körülményekhez képest Dés és Bethlen között a táviratváltásra nem szükséges annyi idő, mint amennyit a peres klek táviratváltása igénybe vett, igazolja az is, hogy felperes a délután 4 órakor vett távirati ajánlatra elfogadási nyilatkozatát tartalmazó táviratát csak