Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XI. kötet (Budapest, 1918)

Hiieljogi Uónlvényiar. annak a kérdésnek az elbírálásánál, hogy az alperes utánvéti összegért telelős-e, a N. E. 13. cikkkéből indult ki. Eme cikk 3. pontjának ama negatív rendelkezéséből, hogy a vasút nem köteles az utánvételt a feladónak előbb kiűzetni, mielőtt annak összege az átvevő által be nem fizettetett, általában az következik, hogy mihelyt a befizetés megtörtént, a feladási állomás a feladónak a kifizetést teljesíteni tartozik, amit különben az ehhez a cikkhez tjrtozó egységes kiegészítő határozmányok 3. pontja e tekintetben az Ü. Sz. 72. §. 3. pontjával egyezően kifejezetten elő is ír. Az nem volt vitás a felek között, hogy az árúnak a rendeltetési állomáson való kiváltása alkalmával a címzettől az utánvét beszedetett. A tartalom és valódiság tekintetében nem kifogásolt 1. F) alatti panani (romániai' bírósági iratokból pedig kitűnik, hogy ugyancsak a címzett Sch. A. és fiai bukaresti ceg, mint a felperes állítólagos képviselője ellen az árú állítólagos megromlása és használhatatlanságából származó kártérítési igényének biztosítására az általi az arú kiváltása alkalmával visszafizetett utánvét! összeget bíróilag lefoglaltatta. E/.en tényállás alapján figyelemmel a N. E. fentebb felhívott cikkére, az volt eldöntendő, hogy aiperes az átvevő által ugyan befizetett, de bíróilag lefoglalt utánvételi összeget a felperesnek, mint feladónak kifizetni tartozik-e? A kii*, törvényszék az elsőbíróság által elfogadott felperesi állásponttal szemben ellenkező álláspontra helyezkedett, mert ha az átvevő által az utánvét lefizetése meg is történt és eszerint a vasút neki az árút csakis az utánvét behajtása után adta ki és azzal az N. E 13. cikk 4. pontján alapuló minden további szavatossági kötelezettsége alól szabadult, a vasút rendelkezése alól a befizetett utánvételi összeg a romániai bíróság intézkedése folytán mégis kikerült. A bíróságnak eme a vasút állal sem helyesség, sem jogszerűség szempontjából felül nem bírálható intézkedése pedig a vasútra lényegileg azt a helyzetet teremtette, mintha az utánvét befizetése meg sem történt volna, illetőleg ez a bírói intézkedés mindenkép korlátozza a vasúlat abban, hogy az utánvételi összeget a fuvarozási szerződés alapján a jogosultnak kifizesse. Ennélfogva be sem állott és be sem állhatott a vasúira nézve az a kötelezettség, ami a N. E. 43. cikk 3. pontjából, illetve az ehhez tartozó kiegészítő határozmányoknak az Ü. Sz. 72. §. 3. pontjával egyező 3. bekezdésből foljt. Az id. cikk 4. pontjábói folyó szavatosi felelősség pedig azért nem következhetett be, mert a vasútat az utánvéti összeg lefoglalása körül sem vétkesség, sem mulasztás nem terheli, mert